tag:blogger.com,1999:blog-15712003025193211192024-03-13T21:59:17.173-07:00Sigan Hu [시간 후]Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-18884327623802222412017-09-24T07:15:00.001-07:002017-09-24T07:22:53.365-07:00✧6. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagy nehezen sikerült megírnom az 5. fejezetet, végül elérkezett a 6. fejezet is, aminek szintúgy örülök, mint ti (vagyis remélem).<br />
Nem írnék olyan sokat a "köszöntő"be újra, szóval csak rögtön leírom, hogy miket tudtok a mostani fejezetben elolvasni. Ez is rövid lesz, mivel nem szeretnék mindent lespoilerezni, szóval kezdjünk is bele!<br />
<u>Ebben a fejezetben ezeket olvashatod</u>: Úgy lett vége, hogy Jae nem tud dönteni, hogy kivel menjen el holnap találkozni. Tae vagy Hacchan? Vajon melyik lenne a jobb? Jae egyszerűen nem tud dönteni, mert nem akarja megbántani semelyiküket se. Jae nehéz helyzetbe kerül.<br />
De pontosan mit fog csinálni? Vajon mindkettőjüknek azt mondja, hogy programja van, vagy valamelyikükkel végül csak elmegy? Talán kiderül, ha elolvasod! További kellemes olvasást kívánok a fejezethez!<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i></i></div>
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">6. fejezet</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1FnEuSEzac15IT1tlM41OACSRHBrmgURrjM98CAHt8J1m8R5uCkO3doVUMfRWyYZPKInPI5Tzdj8Fqx8UwXoKYKYwEF-R_mSAVkFg04h_iKo5hUmd6TlPYb1-3i2hY02UYNqEMrtmCR6/s1600/model.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="640" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1FnEuSEzac15IT1tlM41OACSRHBrmgURrjM98CAHt8J1m8R5uCkO3doVUMfRWyYZPKInPI5Tzdj8Fqx8UwXoKYKYwEF-R_mSAVkFg04h_iKo5hUmd6TlPYb1-3i2hY02UYNqEMrtmCR6/s320/model.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: Kim Min Seung - From Now On</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Úristenem, most mit írjak nekik?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Most mi a jó édes anyámat csináljak? Hiszen nem akarok megbántani senkit, mivel szeretem őket...</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagyis nem! Tae-t nem szeretem! Csak... csak barátilag kezdtem megkedvelni, nem pedig szerelmileg vagy bármi ilyesmi. Most már sikerült egy kicsit megbocsátani neki, de teljes szívemből még nem bocsátottam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán lehet, hogy többet kellene vele foglalkoznom, hogy jobban megismerjem az igazi énét, és, hogy ne gondoljak rá úgy, mint régebben? Mit kellene tennem, hogy Tae-vel a kapcsolatunk ne legyen rossz, vagy ne menjen tönkre? Hm, jó kérdés. Mivel én se tudom a választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom megmondani, hogy most melyik utat válasszam Tae felé, mert félek, hogy mi lesz. Nagyon gyorsan rontok el dolgokat, ami az egyik hibám is. Könnyen bántok meg embereket, tönkreteszem, ha kedvesek hozzám és én meg a bunkó fejemmel pedig leordítom, vagy megbántom. Utálom ezt a hibát magamban, de valamiért sohase tudok leszokni erről. Bennem fagyott örökké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor mondták, hogy ne legyek ilyen, meg, hogy milyen vagyok már, de nem tehetek róla, mivel én ilyennek születtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazság a közelmúltban lettem ilyen önfejű. Régebben jobban törődtem a többiekkel, vagy többet voltam kedvesebb. És ez természetesen akkor volt, mikor Tae-vel együtt voltam. Mindenkit szívből szerettem, aki felém nyitotta a szívét, de most már ez sem igaz. A kapcsolatunknak is annyi, a kedvességemnek is annyi. Mára már egy önfejű pulyka vagyok, aki rendszeresen bánt meg embereket. Nem foglalkozok mások érzéseivel, csakis magammal. Mindig azt gondolom, hogy én sose vagyok hibás, mindig csak a másik. Nem hibáztatom magam, mindig a másikra fogom, aki közel áll hozzám. Néha még észre se veszem, hogy itt hiba vagy gond van, ami általam alakult ki. Tényleg nem foglalkozok senkivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
De miután megismertem a legjobb barátnőmet Hacchan-t, talán egy nagyon kicsit kedves vagyok vele, mivel ő a főnök és idősebb, mint én. Sokkal többet mondja meg a gondjait vagy, ha valamilyen baj van velem. Még nem mondtam, de Hacchan-nal tökre hasonlítunk, mivel mind a ketten bunkók vagyunk. Na, jó nem. Hacchan nem bunkó más emberekkel, csakis velem. Valószínűleg azért, mert neki is csak én vagyok az egyetlen egy legjobb barátja. Nincs neki se olyan barátja, akihez a legkönnyebben fordulhatna, csakis hozzám fordul ilyen közvetlenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mondjuk neki ott van a férje, és hamarosan egy kisgyerek is lesz abban a családban. Hú, milyen jó család.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan már nem is kellek oda Hacchan-nak... talán annyira el fog felejteni, hogy mikor ráírnék nem is emlékezne rám. Csak a gyerek és a férj járna egész nap a fejében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Várjunk. Mi van, ha holnap nem Hacchan-nal mennék el, hanem Tae-vel? Nem haragudna rám, mivel biztosan van neki is valamilyen más ötletei vagy valami. Ráadásul, ha Hacchan-nal akarok találkozni, akkor azt bármikor megtehetem, mivel ő alig dolgozik. A férje pénzéből él meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
De Tae-vel is ez van! Ő is olyan, aki bármikor ráér, nincs soha programja vagy valami! Ahh! Nem tudom, hogy mi legyen! Kit válasszak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tae-nek adjak egy esélyt? Vagy Hacchan-nal legyen egy csajos nap? Melyik legyen? Ez rohadt nehéz! </div>
<div style="text-align: justify;">
Á, megvan!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam az ágyból, majd gyorsan letéptem egy is cetlit, akkor felírtam a két nevet, majd egy kis pohárba beleraktam, majd összekevertem. Becsuktam a szemem, és kicsit remegve belenyúltam, majd kihúztam egy nevet. Először csak az egyik szememet nyitottam, de így alig láttam valamit, ezért kinyitottam a másikat is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tae</i>. Tae-t húztam ki. Tae-vel kell holnap találkoznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úristenem. Most meg kell írnom, hogy Hacchan bocs, de nem tudunk találkozni, ezer puszi, szeretlek azért tudod. Ajaj!</div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptem a beszélgetésbe, majd rögtön írni kezdtem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="text-decoration-line: underline;">Hwancha</i>: Hacchan, sajnálom, de a holnap nem jó... Más programom van, majd valami más időpontkor elmegyek valahova veled, okés? Mondd meg, hogy melyik nap jó neked, és beírom, és majd akkor találkozunk. <i><span style="font-size: x-small;">21:54 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
6 perc múlva visszaírt Hacchan nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Ó, nincs semmi baj! Nem gond! Majd akkor máskor. Jövőhét szerda jó lenne? Úúú, vagy nem. Jövőhét teljesen ki van zárva. Akkor nem tudunk sehova menni, és az az utáni hetekben meg külföldön leszek. Ezer bocsi 😭😥 Majd akkor máskor, rendben? Majd írok, hogyha van valami ötletem! Addig is szióka~ <i><span style="font-size: x-small;">22:00 AM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hwancha</u>: Jó, rendben. Szia💕💕</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt jó gyorsan lerendeztem Hacchan-nal. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén fog menni, mint például a vízfolyás. Vagy folyékonyan beszélni az angolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
De hátra van a nagyja! Hiszen Tae-vel kell megbeszélnem egy találkozót! </div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptem Tae és az én beszélgetésembe, és láttam, hogy öt perce volt elérhető. Mindegy, akkor is írok. Biztosan ő is várja a választ, és addig elment valahova, vagy mi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae! Bocsi, hogy nem írtam vissza egyhamar, csak elgondolkodtam, hogy a holnap tényleg jó-e egy ilyen nap után... De igen, jó! Holnap találkozhatunk, csak akkor valahol a főtéren vagy hol, mert nem szeretném, hogy idejönnél, meg szerintem te se. Reggel 9 óra jó neked? Vagy az korán van? <i><span style="font-size: x-small;">22:02 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: na végre itt vagy. Jaja az jó nekem meg sztem akkor neked is háromnegyedkor találkozzunk a főtéren ott az átjárónál. Ne menj át, várj meg ott ok??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Rendben 😄</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: vigyázz magadra míg jössz <i><span style="font-size: x-small;">22:03 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Igenis, Chul Bok Tae. Vagyis, szart mondasz nekem. Tudok vigyázni magamra. 💢</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: nem is mondtam, hogy megvédelek 😝</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: ANYÁDAT 2X 💢💢</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Jaaa és még egy valami. NEHOGY HOZD AZ EXO-S TÁSKÁD MERT MEGBASZLAK DE KOMOLYAN <i><span style="font-size: x-small;">22:04 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Mi a szar?! Ez nagyon perverz! Akkor biztosan nem hozom!! 😖</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: hehehe betojtál 💩</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: mi <i><span style="font-size: x-small;">22:05 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: csak vicc volt. Biztosan nem fektetnélek le</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: MOST MÁR KOMOLYAN ANYÁDAT 3X 💢💢💢</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: hagyd békén az anyámat</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Kk</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: ne röhögj</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Okés~ <i><span style="font-size: x-small;">22:06 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Amúgy mikor fekszel le aludni? Mert mire elkészülsz holnap, az egy év, szóval most feküdj le, hercegnő 🎀👑</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Most már nem mondom, hogy anyádat... ÉS NEM VAGYOK HERCEGNŐ!! 💫 De, ha te mondod, akkor minél hamarabb elhagyom ezt a szar beszélgetést mivel elegem van már. Szia</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: MÉG EGY JÓ ÉJT PUSZI SINCS?!?! MI A SZAR 💢</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Neked biztosan nem 💢</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: de de ne már. Csak legalább egy szívet küldj plss 🙏🙏 <i><span style="font-size: x-small;">22:07 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Naa~~</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Nem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: óóó bizonytalan valaki ☝☝</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: 💙 <i><span style="font-size: x-small;">22: 08 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Tessék. Boldog lehetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: ÁCSI. Még kell valami, hogy szép álmokat aludhassak és te is</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: MI KELL MÉG?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Írd le ezt sok szívecskével: Oppa, álmodj szépeket, főleg rólam</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerünk~</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Lószart <i><span style="font-size: x-small;">22:09 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: elmehetsz, ha leírod 👀👋</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: ...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: "Oppa, álmodj szépeket, főleg rólam 💓💕💖💗💙💚💛💜💞💝💟" <i><span style="font-size: x-small;">22:10 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: JAJJ, A SZÍVECSKÉM! Jó éjt💙💤</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És elhagytam a beszélgetést. Ú, de felbaszta az agyamat ez az ember egyhamar! Ha holnap meglátom, akkor akkorát verek a pofájára, hogy utána mind keresheti a csodás és szép fejét! Hhh, hogy vágnám ketté egy Katanával. Veszek egyet csakis azért, hogy megöljem vele Tae-t. Nem érdekel, hogy milliókba kerül, megveszem. KELL EGY.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mérgemben közben átváltottam pizsamára, majd a telefonomon beállítottam egy ébresztőt, hogy időben felkeljek, mivel hamar el kell készülnöm, mert lány vagyok, és talán évekig is sminkelném magam vagy valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha holnap is ilyen szövegeket mond, akkor esküszöm, hogy ott hagyom. Nem érdekel, pusztuljon el egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazság tényleg nagyon fáradt voltam ma, mert ma elég sok minden történt és az agyam még nem dolgozta fel annyira. Talán egy kis alvás jót tenne nekem. Ideje aludni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fél kilenc. Elindultam az utam felé. Vagyis, rövidebben is másképpen a pokol felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit vártam ezt a napot, de miután ennyire lekurvázott, ó, hopsz bocsánat. Nem is, hanem hercegnőzött azóta nincs kedvem vele annyira sétálgatnom. Jó édes istenem, lehet, hogy jobb lett volna Hacchan-t kihúzni vagy simán csak őt választani! Akkora egy hülye vagyok...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint ahogy Tae mondta, nehogy az EXO-s táskámba jöjjek, hanem valami mást hozzak, szóval úgy tettem. Helyette egy fehér kis bőrtáskát vettem fel, amin egy rózsaszín kis valami szőrgolyó (tudom, perverzen hangzik) van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az öltözködésemet se vittem túlzásba. Magamra vettem egy fehér rövid ujjút, arra meg egy krémszínű kabátot. Felvettem még hozzá egy rózsaszín bakancsot, és egy világoskék nadrágot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, lehet, hogy megint jön majd a beszólás, mivel túl sok rózsaszín van rajtam! Opsz, elnéztem bocsika Tae.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hajamat kibontva hagytam, nem csináltam vele semmit, csakis kifésültem. Nem raktam magamra sok sminket, de, ha raknék is, nem érdekelne mások véleménye.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pont háromnegyedre megérkeztem az átjáróhoz, ahol rögtön észrevettem a szerencsétlenül álló Tae-t, aki éppen háttal van felém. Hunyorítva próbált engem megkeresni a nagy tömegből, de még mindig nem jött rá, hogy nemcsak onnan jöhetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy gondolat furakodott be a fejembe. Széles mosolyra húztam a számat, majd futásba eredtem, majd mikor a közelébe voltam, akkor egy kicsit ráugrottam, és a kezeimet a vállaira raktam, majd a fülébe ordítottam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- AZT A KURVA! - Tae felordított, majd felém fordult, és leszedte a kezeimet a válláról. - Mi a franc bajod van?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak gondoltam, hogy megijesztelek. - mosolyogtam tovább, mintha mi sem történt volna. - Látom akkor bevált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haha. - nevetett, majd megfogta a kezemet és el kezdett húzni jobbra. - Megyünk egy kávézóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Minek? - mellé huppantam, de nem engedtem el a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi a szar. Jae, engedd el a kezét minél hamarabb!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem lehet. Tae még jobban megszorította a kezemet, és nem hagyta, hogy kiszabaduljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehajtottam a fejemet, és elpirulva tovább hallgattam a mondandóját:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert. Nem reggeliztem és szomjas is vagyok. Mondjuk, nem vagyok éhes csak szomjas. - rám nézett. - Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de akkor is odamegyünk először. Aztán bárhova mehetünk. Rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ühüm. - nem mertem ránézni. Még mindig a lábamat bámultam, és csak hallgatni mertem azt a mély hangját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon nem is figyeltem, hogy hova megyünk, csakis arra tudtam gondolni, hogy Tae-vel vajon milyen lesz-e ez a nap. Kicsit aggódni kezdtem, hogy tényleg vajon mit fogunk csinálni és miről fogunk beszélni, de valamiért mikor belegondoltam, hogy most Tae-vel vagyok, akkor kicsit kezdtem lenyugodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy körülbelül 7-8 percet sétáltunk, majd befordultunk és felnéztem. Láttam, hogy egy teljesen ismeretlen helyszínre hozott engem, úgy, hogy ráadásul én ebben a városban élek már mióta. Kivételesen ezt a helyet nem ismertem. A kávézó neve <b>IKOVOX Coffee</b> (<b>Itaewon</b>) volt. Még soha a jó büdös életben nem hallottam ezt a nevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Benyitott, majd köszönt hangosan. Én is köszöntem, de az már viszont halk volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ülj le oda hátul. Mindjárt jövök. - mutatott egy kis helyre, ami egy kicsit el volt zárva a többi helytől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - bólogattam, majd elindultam és hamar elfoglaltam a helyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Levettem magamról a táskát, majd kivettem a telefonomat és megnyitottam a kamerát és megnéztem magam, hogy minden rendben van. Pár tincs kicsit össze-vissza állt, ezért gyorsan megigazítottam. Csücsörítettem, majd mosolyogtam egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tökéletes, Jae Hwa. - az asztalra raktam a telefonomat, majd körbenéztem és egyre jobban kezdtem megszokni ezt a helyet. Nagyon barátságosnak tűnik, eddig nincs is probléma vele. Szívesen elülnék itt órákat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben nézegettem, akkor előre néztem és láttam, hogy Tae éppen jön felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kifújtam a levegőt, majd mélyre bevettem egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt hozzák. - levette a kabátját, majd felakasztotta a falon lévő fogasra. - Te nem akarod levenni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm? De, persze. - felálltam, majd a táskámat letettem a székre, és éppen levenném a kabátot, de érzem, hogy Tae veszi le rólam. A szívem hevesen kezdett el verni, miután levette rólam és felakasztotta a fogasra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - meghajoltam, de csakis a fejemmel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elpirulva visszaültem a helyemre, természetesen miután a táskámat is felakasztottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összekulcsoltam az ujjaimat, majd Tae-re néztem. Ő rögtön a telefonjához nyúlt és elkezdett pötyögni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hm. Kivel beszélgethet?</div>
<div style="text-align: justify;">
Várjunk. Most jut eszembe. Én nem is rendeltem semmit. Jaj, ne már! Milyen bunkó férfi!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae, köszi, hogy nem rendeltél nekem semmit. - félmosolyt vetettem. - Most mehetek-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Rendeltem neked egy Capuccino-t. Mivel tudtam, hogy az a kedvenced. - felnézett rám, és vállat emelt. - Nem felejtek el mindent. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi... - ezt hamar felfogtam. - Szóval te...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha. Én. - pislogott nagyokat. - Rendeltem - mutatott rám - neked. Örülsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahh, megnyugodtam! Már azt hittem, hogy kinyírlak. - nagy kő esett le a szívemről. A mellkasomra raktam az egyik kezem, és hátradőltem. - Majdnem azon a határon voltam, hogy leszúrlak egy szívószállal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt azért ne, köszi. - nevetett, majd a telefonjába belebújva tovább pötyögött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megint egy csaj? - könyököltem az asztalra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, dehogyis. - legyintett. - Csak a bátyám megint zaklat, hogy most hol az anyámban vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Írd, hogy egy kávézóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, mert akkor komolyan felkeres. Rohadt ijesztő. - kirázta a hideg. - Néha jobban félek tőle, mint magamtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veszem észre. - halkan nevettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi olyan vicces? - rám nézett és felhúzta a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak az arcmimikáid néha olyan viccesek tudnak lenni, meg amiket mondasz... - a szám elé raktam a kezemet, és visszafojtottam a nevetésemet. - az már a halál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, szóval nevetsz rajtam. Ezt jó hallani. - perverz fejet vágott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne gondolj semmi rosszra. - ráztam a fejemet. - De mindegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Észrevettem, hogy egy pasas jön a helyünkre egy tálcával a kezében. Rajta meg egy teával és egy kávéval. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vannak a rendelések. - meghajolt, majd levette róla a poharakat. - Élvezzék az italukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük. - Tae megköszönte, majd legyintett. - Mehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenis, uram. - újra meghajolt a pasas, majd elsétált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, akkor ideje inni egy jót. - csapta össze kezét Tae.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem kávét kértél? - nyúltam a kávémhoz, majd a számba vettem a szívószálat és felszívtam egy kicsi kortyot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, most annyira nem kívántam azt. - rázta meg a fejét. - Inkább teáznék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, a kis jó fiú. - megint nevettem el magam. Majd újra belekortyoltam a kávéba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azaz. Én mindig is jó kisfiú voltam. - bólogatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze. - fordultam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, nem hiszed el?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kapd be. - beleivott a teába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, nem. - mosolyogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt a, ez ám a beszélgetés. Gyorsan ledaráltuk egymás szavait, semmi másra gondolva. Csak kimondtuk azt, ami rögtön bepattant a fejünkbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit mérges lettem, ezért gyorsan beleittam a kávéba, majd gyorsan megittam az egész kávét. Tudja meg ki itt a főnök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh - kifújtam magam - ez most jól esett. - simogattam meg a pocimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt a büdös... - nézett rám kimeredt szemekkel. - Hát ezt lekaptad, anyám. Ez ám a rekord.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - vigyorogni kezdtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én szép lassan, udvariasan megiszom a finom kis teámat. - megsimogatta az üveget, majd újra beleivott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elfordítottam a fejemet, majd bepattant valami. A telefonomhoz nyúltam, ami az asztalon hevert. Gyorsan megnyitottam a kamerát, majd Tae-re irányítottam, majd egy kattanást lehetett hallani. Lefotóztam, ahogy a gyönyörűséges és oly csodálatos udvarias férfi iszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a faszomat csináltál? - majdnem félrenyelt, és mérgesen rám nézett. - He?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak lefotóztalak. - megnéztem a képet és mosolyogtam. - Nézd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megmutattam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR3sWJaOLZYtfYZIUzzeGXi9KF5n2fK33Ye070BJyIKm4GP1hwF4wG-HSvsPX5WbuQ9qzVl67-yl0vqCDkqEWEoDPr-N_AAuwPHpfAP1QS1BWUnC225jczowN5tG35ldd3CZzhh4pqFNLU/s1600/tattoo25.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="602" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR3sWJaOLZYtfYZIUzzeGXi9KF5n2fK33Ye070BJyIKm4GP1hwF4wG-HSvsPX5WbuQ9qzVl67-yl0vqCDkqEWEoDPr-N_AAuwPHpfAP1QS1BWUnC225jczowN5tG35ldd3CZzhh4pqFNLU/s320/tattoo25.jpg" width="265" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Úú, ez tetszik, csajszi. - kivette a kezemből a telefonomat, majd ráközelített az arcára. - Édes istenem, de szép vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen önimádó vagy. - visszavettem a telefonomat, majd visszaraktam a helyére, vagyis az asztalra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem tehetek róla, hogy ilyen szépnek születtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, aha. - bólogattam, mintha egyetértenék vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mondd meg, nem vagyok szép vagyis szexi? - lerakta a teát, és komoly arcot vágott. - Az igazat mondd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Síri csönd lett. A számba haraptam, és elpirultam. A tekintetemet megint máshova vittem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fejemben meg ezek a gondolatok pattogtak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazság Tae igazán helyes, sőt, talán túl helyes. Bár mondjuk a tetkói még mindig zavarnak, ha valahogy leszedné őket, akkor még jobban tetszene a kinézete. Így nem tetszik, hogy ennyi sok feketeség van rajta, így még jobban megcsúnyítják őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na? Mit gondolsz rólam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nézel ki rosszul... és - elnyeltem a szavam. Még jobban vörös lettem, már a robbanás szélénél voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És? - közelebb hajolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És igazán helyes vagy... és ennyi! - annyira féltem és izgultam, hogy mit fog erre reagálni, ezért inkább eltakartam a még jobban vöröslő arcomat.<br />
Nevetni kezdett, de jó hangosan.<br />
- De aranyos vagy! - kicsit zavarodottság hallatszott a hangjából, de utána a kezemhez nyúlt és megnyugtatott. - Nem kell parázni, nincs baj. - megsimogatta, majd elengedte.<br />
Rám mosolygott és kis gödröcskék alakultak ki az arcán, ami talán még aranyosabbá tette őt.<br />
Talán az arcom már úgy nézhetett ki, mint egy paradicsom.<br />
Kimeredt szemekkel néztem Tae-re, aki csak vigyorgott előttem és figyelmesen nézett, hogy mikor fogok reagálni.<br />
Felébredtem a nagy álomból.<br />
- Mi a szar bajod van?! - nem takartam el az arcomat, csak ráraktam mindkét kezemet az arcomra és tovább vörösödtem. - Ez nagyon ciki...! - lenéztem.<br />
- Megiszom a teámat, aztán menjünk, oké? - már a pohár a szájánál volt, aztán gyorsan lenyelte a kis maradék teát is. - Áh. Na, menjünk.<br />
- Mi? - mire felnéztem és megint felébredtem, már Tae kezeiben voltam, és észrevettem, hogy a cuccaim a kezében vannak.<br />
Gyorsan kivezetett a kávézóból, majd egy kicsit arrébb mentünk, és felrakta rám a kabátot és a táskámat, mint egy kis gyerekre. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy Tae jobban figyel rám, mint én saját magamra. Kicsit mérges is voltam, hogy milyen vagyok már.<br />
De valamiért most mégsem tudtam Tae-t félrelökni vagy beszólni neki. Valamiért nem tudtam semmit se kiejteni a számon, mintha egy életre lebénultam volna. Mivel az a nagyon beszólosdi vagyok, most nem tudtam beszólni senkinek vagy egyszerűen Tae-nek. Ha Tae-vel vagyok, megváltozik az a pillanat egy kicsit.<br />
- K-köszönöm... - dadogtam miközben raktam el a telefonomat a zsebembe. - Most hova mennénk?<br />
- Lószar. - emelte vállát. - Most mitől vagy így lefagyva, amúgy?<br />
- Ja, semmi! Csak kissé furcsának találtam, hogy olyan kedves vagy gondoskodó lettél velem, és jól esett, hogy rám figyeltél. Ezt köszönöm is. - meghajoltam előtte kétszer, majd rávigyorogtam. - Mehetnénk moziba?<br />
- Mi? Mit tudnál most nézni? Vagy egyáltalán van olyan film, amire kíváncsi vagy? - megint megfogta a kezemet, majd maga után húzott.<br />
- Igen, van egy. - bólintottam.<br />
- Na, és mi az?<br />
- AZ. - vigyorogni kezdtem. - Tudom, betegnek tűnik, de szeretem Stephen King-et és nagyon kíváncsi vagyok erre a filmre. Mondjuk... a horror nem az én témám, de még így is kibírom.<br />
- Megyünk akkor. - maga mellé húzott, és éreztem, hogy a testünk még jobban egymáshoz simul és nagyon közel lettünk egymáshoz.<br />
A szívem megint hevesen kezdett el verni, nem tudtam lenyugodni.<br />
De egy dolog van most. Irány a mozi, és éljük túl a filmet!</div>
<i><br /></i></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-2406825677687549432017-09-20T08:32:00.002-07:002017-09-20T08:34:39.347-07:00✧5. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Igen, kissé rég hoztam meg a fejezetet, talán egy friss bejegyzést is...<br />
Sikeresen valahogy megtudtam írni az 5. fejezetet végül, de lehet, hogy kissé össze lett kapkodva, mivel kevés szabadnapom van, még a hétvégeken is vannak programjaim vagy tanulni valóim. De legalább most már sikerült megírnom egy fejezetet!</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jejj! Már az ötödik fejezetnél tartunk, el sem hiszem! Igen, a 2. és a 3. fejezet között elég nagy különbség van, hogy mikor raktam fel, de attól függetlenül kint van!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök, hogy idáig eljutottam, mondjuk nincs olyan sok olvasóm vagy "rajongóm". Nem. Az már túlzás lenne, ha azt mondanám, ha rajongóm. Nem, azok még nincsenek.<br />
Na, igen. Eljutottunk az 5. fejezethez, már úgy kb. a sztori felénél tartunk, aminek én nagyon örülök! De talán mégsem annyira. Mindjárt itt a vége a sztorinak, de ne aggódjatok, mert hiszen ennek nemcsak egy évada lesz, hanem kettő vagy talán annál is több! Sokáig elviszem, ha ti is benne vagytok ^^<br />
<u>Ebben a fejezetben ezeket olvashatod</u>: Egy találkozóról beszéltek Jae és Tae csevegésben, de elég viccesen, mert Jae először nem tudta, hogy azért hagyta el a beszélgetést Tae, mert felmegy Jae-hez. Hát ja. Kissé butának tűnhetett akkor, nemde?<br />
Kiderül, hogy Tae azt hitte, hogy Jae anyja nincsen otthon, ezért könnyeben tudnak egymás között dumálni a történt dolgokról, de rosszul hitte. Az anyja igenis otthon volt.<br />
Kissé zavaros lesz<i> Bocchan </i>és az anyuka találkozása, mert az anyja máig se tudott neki megbocsátani. De vajon most megbocsát neki? Hm? Ki tudja! Csakis akkor tudod meg, ha tovább olvasod! További jó olvasást kívánok a fejezethez!<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i></i></div>
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">5. fejezet</span></i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGA-Wx4WjDBS9co7LfQmadKM2x_ShmfEc6lDR-cfUiBF0JaJe_w-I49PAfh_RGNvJ3r6dfJ6tZ0nSPQGp-UzFnX3bSvIxUNRd-NSpcD2hRqZX1AFPsuiiI3-qvEGOrcUD7Fzh_dziBot-y/s1600/flower15.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="319" data-original-width="500" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGA-Wx4WjDBS9co7LfQmadKM2x_ShmfEc6lDR-cfUiBF0JaJe_w-I49PAfh_RGNvJ3r6dfJ6tZ0nSPQGp-UzFnX3bSvIxUNRd-NSpcD2hRqZX1AFPsuiiI3-qvEGOrcUD7Fzh_dziBot-y/s320/flower15.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: SF9 - Together</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A szívem hevesen verni kezdett, mert mi van, ha anya rögtön kiküldi anélkül, hogy valamilyen szót váltanánk egymással? </div>
<div style="text-align: justify;">
Parázni kezdtem, de hallottam, hogy Tae már dübörög az ajtón. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jae, nem akarod kinyitni? - anya pár méterre állt csak tőlem, majd méregetni kezdett. - Mi a baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várjál egy kicsit, csak először mondom neki, hogy ne kezdjen el valamit csinálni, meg, hogy téged se idegesítsen fel, mert mint, ahogy mondtam-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak menj! - intett egyet, majd a mosogatóhoz ment, és pár tányért elkezdett a helyére pakolni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam, majd remegve lenyomtam a kilincset, végül az ajtó kitárult.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pontosan. Tae volt az. Ugyanabban a cuccban volt, mint ma a fotózáson... Vagyis mikor összefutottunk és a bajok alakultak ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae... - lefagytam, ugyanúgy, mint ma reggel. Csuktam be magam mögött az ajtót, és mélyen a szemeibe néztem. - Ide figyelj.<br />
- Miért nem engedsz be? - közelebb jött hozzám, úgy, hogy már súrolta a homlokomat az álla, mivel rohadt magas volt. Majd lenézett rám és komoly arcot vágott. - Hm?<br />
- Te ugye nem tudtad, hogy az anyukám itthon van. Nincs igazam?<br />
- Mi a szar?! - hátrébb ment és fogni kezdte a fejét. - Miért nem mondtad, hogy itthon van?! He?!<br />
- Mert te rögtön elhagytad a csevegést, és, ha írtam is volna, akkor nem írnál vissza! Most nem én vagyok a hibás! - ordítottam vissza neki.<br />
- Á, basszus. Akkor menjünk el valahova, mert anyukáddal egy házban nem-<br />
- Nem jöttök be-<br />
Anya nyitott ki. Felé fordultam, s a szám akkora nyitódott, mint a Himalája.<br />
- Ööö, anya! Meg tudom magyarázni! - megfogtam a kezét és az arcomhoz húztam.<br />
- Ő kicsoda? - csodálkozni kezdett.<br />
- Mi van? - felhúztam az egyik szemöldökömet. - Te...<br />
- Ó, hogy az anyukád nem is tudta, hogy én jövök mi...! - Tae leguggolt, majd újra fogni kezdte a fejét.<br />
- Bocchan? - döntötte el a fejét. - Bocchan... lenne az, akit te - mutatott rám - mondtál, hogy jön, és, hogy én nem szeretem, hanem régebben szerettem és-<br />
- Igen, ő az! Csak ugye ő se tudta, hogy itthon vagy és ezért mondta, hogy találkozzunk itt, mert akkor nem kellene valahova elmenni, de most, hogy megtudta, azt mondta, hogy menjünk el valahova, de-<br />
- Bocchan. Miért csaltad meg a lányom? - anya közbeszólt, és elengedett. Félrelökött, de óvatosan és Tae-hez ment. - Magyarázd meg.<br />
- Pont ezért jöttem ide. - felállt, és anyához közel hajolt. - Ezért akartam Jae-vel találkozni, hogy megbeszéljem vele a múltat és elmondjam neki a jelent. De ahhoz be kellene mennem.<br />
Anya hangosan szuszogott, amiből könnyen ki lehetett szőni, hogy egyáltalán nem akarja beengedni a házba, de muszáj lesz, mivel eljött egészen idáig, hogy megbeszélje velem azt a dolgot, hogy mi történt régebben és, hogy mi az igazság.<br />
- Nem gondolom, hogy be kellene engedni. - fordult felém anya.<br />
- Anya!<br />
- Hiszen Ön is kíváncsi, hogy mi történt akkor nem? - Tae mellém állt.<br />
- Igen az vagyok, csak... Na, adja a fenét! Gyertek be! - intett egyet dühében, és bement a házba.<br />
Én mentem utána, majd megvártam míg Tae is bejön. Megkértem, hogy vegye a le cipőjét és vegye fel a papucsokat. Úgy is tett. Zsebre dugta a kezeit s figyelmesen körbetekintett.<br />
- Hm, nem sokat változott. - bólogatott közben. - Csak modernebb lett azóta és-<br />
- Na, gyertek gyerekek. - anya lerakott poharakat az asztalra, majd kihúzta a széket és elhelyezkedett. Hátradőlt és összefonta a karjait. - Üljetek le, és beszélgessünk. Természetesen utána beszélgethettek egymagatokra, de először is a főnök hallja a dolgokat.<br />
- Igenis. - Tae meghajolt, majd vele együtt az asztalhoz mentünk és leültünk egymás mellé.<br />
Elkezdtem piszkálni a körmeimet és vicsorítottam, mert most komolyan elkezdtem aggódni, hogy mi lesz ezek után. A szívem hevesen vert, és izzadni kezdtem. A remegésem se állt meg olyan egyszerűen, mióta megláttam Tae-t, talán még jobban remegtem.<br />
- Öm, Tae... akkor elmondanád, hogy mi történt <i>akkor</i>? - felé fordultam, de vörös lett az arcom, ahogy visszanézett rám, ezért el kellett fordítanom a fejemet.<br />
- Természetesen. Mivel ezért jöttem ide. - fordította fejét anyához. - A lánya egyszerűen csodálatos, bevallom őszintén. Nagyon sajnálom, hogy kihasználtam, nem akartam volna soha elhagyni. Csak... - lehajtotta a fejét, majd nevetett halkan, de aztán lehúzta a száját és a szemei elkezdtek tűzben égni. - Csak akkor a szüleim nem voltak jobban egymással, mára már el is váltak egymástól.<br />
- Nem erre vagyok kíváncsi. - anya az asztalra könyökölt, majd egy chipset vett, és elkezdte enni. Úgy nézett ki ez az egész beszélgetés, mint egy megbeszélés vagy egy tárgyalás a rossz gyerekekkel. Anya lenne az igazgató, én és Tae pedig a rossz gyerekek. Anya megszólalt újra:<br />
- Ki volt az a lány Jae-n kívül?<br />
- Csak egy senki. Az igazság... elég jól tudja, hogy milyen rossz fiú voltam a gimiben? Hiszen mesélte Jae Önnek.<br />
- Igen.<br />
- Lázadó típus voltam. De mikor megismertem Jae-t - rám nézett - teljesen megváltoztam. Azt hiszem életem legcsodásabb és legboldogabb napjait élhettem át. - újra lehajtotta a fejét, és ökölbe szorította a kezeit. - Az a szőke lány, komolyan egy senki volt. Igen, volt még egy barátnőm, de ő nem volt igazi barátnő. Ezt a haverom találta ki, aki kissé bolond a lányok iránt. Nevezhetném pszichopatának is... De mindegy!<br />
- Akkor ki volt ő? - anya gondolkodni kezdett, ezért inkább megkérdezte, hogy ki volt az a lány.<br />
- Mondom, hogy egy senki! - felordított Tae, és az asztalra csapott. - Csak... csak egyszerűen egy hülye lány volt, akivel a haverom hozott össze, hogy valamilyen videót csináljon velük, amit fel akarna rakni az internetre. Azt se tudtam, hogy hol lakik vagy mi! Semmit az égvilágon nem tudtam!<br />
- De miért volt szívecskével beírva a névjegyzékbe, és miért volt az a fénykép róla...? - ránéztem, és már kezdtem én is komolyabban venni a helyzetet. - Miért?<br />
- Azt ő csinálta. Feloldotta a telómat és beírt a névjegyzékbe, és beállította azt a képet. A nevét szívecskére állította, mintha szerelmesek lennék.<br />
- Valószínűleg azért, mert az a lány szerette Tae-t, kicsim. - nézett rám anya, és bólintott egyet. - Akkor ez az egész a lány hibája és a haverodé? Csak annyit mondj...<br />
- Nem vagyok már semelyikükkel se jóban. Sőt, a csajszit be is oltottam a haverom előtt, és a haverom megsajnálta őt. Valszeg együtt vannak még mindig, nem tudom. Engem kellett volna megsajnálnia, nem pedig azt a szőke ri- Khm. -megköszörülte a torkát, azután még egyet köhögött is. - Azt nem mondom ki.<br />
- Jól teszed, fiam. De akkor miért vállaltad el a filmet vagy micsodát?<br />
- Azért, mert azt hazudta nekem, hogy Jae-vel együtt leszek a filmben. És én barom meg elhittem... - dől hátra, majd rám nézett a boci szemeivel. - Jae, én tényleg nem akartam, csak akkor olyan hülye és fiatal voltam. Én lettem volna veled, csak te ugye félreértetted és nem akartad velem megbeszélni, mert rögtön kiküldtél a házból. Tudod mennyire fájt téged látni sírni és aggódni? A szívem ott szakadt meg nekem egy helyben. Mintha egy cserép esett volna le a földre, majd szépen eltört, darabokra.<br />
- Tae... - az arcomhoz vettem a kezemet, hogy ne látszódjon, ha netán elkezdek itt sírni.<br />
- Istenem, milyen év volt az... - megráncolta a homlokát, majd a hajába túrt.<br />
- Sajnálom, hogy miattam érezte sokáig magát rosszul és aggódott a lánya iránt. Egyáltalán nem akartam. A mait is sajnálom, mivel én voltam a hibás...<br />
- Ön is ott volt?<br />
Basszus. Anyának nem is mondtam, hogy Tae is ott volt. Kezdjük azzal, hogy már elég régóta beszélgetünk egymással és már egyszer találkoztunk is, amiről anya nem tud. Jesszus, ne.<br />
- Igen, ott voltam. Mivel az én bátyám bántotta a lányát. De ne aggódjon, már megbeszéltem vele a dolgokat, hogy többet ne merje csinálni. - közelebb jött hozzám Tae. - Ott ugye rólam mondott csúnyákat, és a bátyám nagyon kiakadt rá, ezért bántotta őt.<br />
- Hm, érdekes. Nem néztem volna ki belőled, édes lányom, hogy bárki előtt mondd ezt. Ráadásul nem az egyik családtagja előtt.<br />
- Mert nem tudtam! - még jobban eltakartam az arcomat, és csúsztam lejjebb a széken. - Annyira, de annyira sajnálom az egészet...!<br />
- Drágám, nem kell semmit se. - anya felállt, s odajött hozzánk. A székemre támaszkodott, és beszélni kezdett Tae-hez. - Most hagylak titeket tovább beszélgetni, mert nekem van még dolgom, és szeretném, ha a továbbiakat ti magatok beszélnétek meg.<br />
Elengedte a székemet, majd hallottam, hogy eltotyog valahova.<br />
- Gyere, Jae. - éreztem, ahogy Tae megsimogatja a hajamat, amire rögtön felemeltem a fejemet. - Menjünk a szobádba.<br />
- Oké... - levettem a kezemet az arcomról, majd kiegyenesedtem és felálltam. A szobám felé indultam, majd meg is érkeztem. Tae rögtön mellettem termett. - Milyen gyorsan jössz, haha. - idegességemben nevetni kezdtem.<br />
- Hát ez eléggé szar volt. - rám dőlt, majd átölelt. - Menjünk be inkább.<br />
- Tae...! - elpirultam.<br />
Nem akartam, hogy anya lássa, hogy átölel engem, mert akkor a villával kezdi el dobálni szegényt Tae-t. El tudom képzelni, hogy anya simán hozzávágna egy villát, mivel ő ilyen.<br />
Gyorsan kinyitottam a szobát, majd ledobtam magamról, úgy, hogy a földre érkezett.<br />
Becsuktam az ajtót, majd átléptem és az ágyamba ültem.<br />
- S-segíts...! H-haldoklom...! Kérlek! - nyújtózott felém Tae, mintha most halna meg.<br />
- Nem. Csak állj fel. - felé néztem és egy kicsit nevetni kezdtem mivel, viccesen nézett ki, ahogy eljátssza az egészet. - Na, gyere. Ülj ide. - megpaskoltam az ágyat, és mutattam, hogy jöjjön ide.<br />
- Oké~ - rögtön fel állt, majd az ágyhoz pattogott, s leült velem szembe. - Miről akarsz beszélni? - mosolygott rám.<br />
- Nem tudom. - megráztam a fejemet, majd visszamosolyogtam.<br />
- Amúgy... már nem utálsz?<br />
- Hm?<br />
- Már nem utálsz? Ezt kérdeztem. - közelebb hajolt, majd megfogta az arcomat, és a homlokát az én homlokomhoz érintette. - Választ kérek.<br />
- Nem! - löktem el magamtól, mire ő csak egy széles mosolyt adott. - Most már nem utállak, csak... De ez természetes, hogy nem fogok megbocsátani, amit velem műveltél akkor, meg ma, mivel ezek olyan esetek, amit egy ember könnyen nem tud megbocsátani a másiknak.<br />
- Értem. - búsan lehajtotta a fejét, de csak viccből.<br />
- Ne szórakozz már! Ezt simán be tudják mások venni! - rácsaptam a fejére, de utána megsimogattam. - Bocsi. Fájt?<br />
- Dehogyis. - mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám, majd egy csókot nyomott a homlokomra. - Akkor újrakezdjük?<br />
- Nem, még nem.<br />
- Mi? - csodálkozott. - Mi van?<br />
- Azért, mert talán túl korai lenne számomra, és még nem nagyon hinném, hogy oly annyira szerelmes lennék beléd. - hajtottam le a fejemet. - Bocsánat ezért.<br />
- No problem. - legyezett. - Nemcsak nekem kell a boldogság, hanem neked is.<br />
- Köszönöm. - meghajtottam a fejemet. Majd rámosolyogtam. - Most úgy érzem magam, mintha, ha a régi énünk lennénk, nem igaz?<br />
- De, az. - egy félmosolyt adott. - Amúgy van valami, amiről még kérdezni vagy beszélgetni szeretnél?<br />
- Hm, most nem ugrik be semmi. - megráztam a fejem.<br />
- Jesszus, mi a szar. - felállt, majd a fejére csapott. - Még mindig szereted azokat a buzikat? Hogy nem szoksz már le róluk? He? - az asztalomhoz ment, és észrevette, hogy a tükrömön kicsike poszterek és matricák voltak, amin a kedvenc bandáim voltak. Köztük a 17, SF9, EXO és GOT7. Még az A.C.E-t is szeretem, és a WANNA ONE-t is, de azokból még csak albumaim vannak.<br />
- Nem buzik, és, ha nem tetszik, akkor ne ossz meg egyetlen egy véleményt se, köszönöm. - hozzámentem, és ellöktem a tükrömtől. - És igen, nem fogok leszokni.<br />
- Áu. - fogta a vállát. - Amúgy emlékszem, ki vagy kik a kedvenceid a Seventeen-ből. - bólogatott, majd visszajött hozzám, és az ujjával rábökött Vernon-ra. - Ez itt az a Hansol gyerek, nem? - rám nézett, majd egy gonosz mosolyt vágott. - Ő az ultra biasod. A biasod, vagyis a sima az Wonwoo - bökött Wonwoo-ra, aki a tükör tetején volt, utána meg a lenti srácra mutatott - és ő meg a bias wreckered, Jisoo. - hátrébb ment, és büszkén beletúrt a hajába. - Tudom, isteni vagyok.<br />
- Azta. - egy halk nevetést tettem, és felé fordultam. - Mikre emlékszel. Tae-hez ez egy csoda.<br />
- De én egy isten vagyok, hoho. - felemelte a mutatóujját. - Én mindenre emlékszem.<br />
- Vettem észre. - visszaültem az ágyba, majd Tae utánam jött. - Most mit csináljuk?<br />
- Pff, lófing ötletem sincs. - felemelte a vállát. - Vajon... - majd egy perverz fejet vágott.<br />
- Lószart. - megint rácsaptam a fejére.<br />
- ÁU! Mi bajod van, hogy folyton a fejemre csapsz?! Ennyire tetszik, he? - simogatni kezdte.<br />
Nyeltem egy idegesen, majd a jobb kezemet a kezére raktam, ami éppen a fején hevert, és megsimogattam. A szívem nem bírt lenyugodni, egyre hangosabban lehetett hallani, ahogy egy ütemre szólal meg. Elpirultam, és próbáltam vele nem egy szemkontaktust kötni, mivel mikor ránéztem, akkor láttam, hogy ő se értette pontosan, hogy mit csinálok. Csodálkozott. Majd egyszer a másik kezével megfogta a kezemet, és szorosan megszorította, majd az arcához nyomta. Éreztem azt a melegséget, ami az arcán volt. Aztán egyre lejjebb csúsztatta, míg végül a mellkasán megállt, pontosan a szívén. Ott is éreztem, hogy neki is hevesen ver. A furcsaság az volt, hogy onnan is melegség jött. Közelebb jött, majd megszólalt:<br />
- Érzed ezt?<br />
- Ühüm. - bólogattam, majd a fejemmel hátrébb mentem.<br />
- Ez tudod mi?<br />
- Ü-üm. - megráztam a fejem. Nem bírtam egyetlen egy szót se kiejteni a számon, mert féltem, hogy még valami rosszat mondanék.<br />
- Ez az égő szívem irántad. - még közelebb hajolt, majd lelökött, úgy, hogy én fekve voltam, ő meg pontosan felettem volt. Ismerős ez az érzés. Pont, mint akkor. Pontosan ugyanígy.<br />
Remegni kezdett újra az egész testem, és egyszerűen nem tudtam semmi másra gondolni, csakis arra, ami éppen most történik. Egyenesen a szemeibe néztem, és láttam, hogy ő mindent komolyan vesz.<br />
- Félsz, mint régebben? - halvány mosoly jelent meg az arcán, majd elengedte a kezemet, és az arcomhoz hajolt, majd megpuszilta a homlokomat, ma már kb. kétszer. Felültettet, majd felállt az ágyról, és megrázta magát, majd nyújtogatni kezdett.<br />
- Én szerintem megyek, mert nem akarlak titeket zavarni. - lehajolt majd megérintette a földet, és felállt. Az ajtóhoz ment, majd kiment.<br />
Én lefagyott az arccal és lefagyott testtel úgy maradtam. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni. Nem tudtam feldolgozni az előbb megtörtént jeleneteket. Kiguvadt szemekkel bámultam magam elé. Nem bírtam utána szólni, bármilyen szó olyan nehezen esett volna ki, mintha éppen egy nehéz ember ráülne egy kisgyerek székbe, és az ketté törne.<br />
Hallottam, hogy a nyitott ajtón valaki bekopog, és ez valószínűleg az anyukám volt.<br />
- Jae drágám, Bocchan elmegy. Nem köszönsz el?<br />
Már csak az ujjaim remegtek és semmi más. Egy gondolat gyorsan végigfutott a fejemben, aztán amilyen gyorsan fel tudtam állni, felálltam, s kifutottam a szobámból. Szegény anyát félrelöktem, és láttam, hogy Tae zavarodottan áll az ajtónál, bedugott zsebekkel. A földet nézi, közben harapdálja a száját.<br />
Rögtön odarohantam hozzá, és a karjaiban végeztem magam. Átöleltem, és teljes erőmből magamhoz szorítottam, nem akartam, hogy elmenjen. A fejemet az állához fúrtam, mert pont akkora voltam, hogy odatudjam rakni. Tae rögtön viszonozta az érzésemet, ezért a leghamarabb mozdulatával átölelt engem is. A fejét a fejemre hajtotta, és pár percig lefagytunk így együtt. Fogadni merek, hogy anya ott áll valahol a háttérben és figyel minket.<br />
Kicsit ringatóztunk, de kezdtem megnyugodni az ölelése miatt, s szép lassan elengedtem, majd egyenese a szemeibe néztem.<br />
- Köszönöm, hogy itt voltál. Máskor is gyere, rendben? - vigyorogtam rá.<br />
- Azta, mi a franc lett veled, hogy ilyen kedves lettél? - nevetett, majd megsimogatta a fejemet.<br />
- Csakúgy. - ledobtam a kezét a fejemről. - De most már mehetsz.<br />
- Amúgy az anyád hova lett? - nézett a vállam felett anyám után.<br />
Megfordultam és láttam, hogy tényleg nincs ott.<br />
- Mi a... Pedig az előbb még itt volt! - mutogattam a "volt" helyére, de éreztem, hogy Tae újra megsimogatja a fejemet. Felé fordultam, és intettem egyet.<br />
- Menj csak. Én majd megkeresem az anyámat. - nevettem. - Nyitva van az ajtó, szóval ki tudsz menni.<br />
- Köszönöm, Jae kisasszony. - hajolt meg, és vigyorogva elment az ajtóhoz, majd lenyomta a kilincset, és kitárta az ajtót. - Akk én megyek most. Csá.<br />
- Szia. - integettem neki, majd kiment az ajtón.<br />
Valamiért úgy éreztem, hogy rögtön fog hiányozni nekem. A szívem mintha éppen megszakadt volna, mikor elhagyta a házat, és már nem láttam őt a szemeimmel. Kifújtam a levegőt, majd szomorú arccal a konyha felé fordultam.<br />
Most jutottak eszembe a régi szép emlékek Tae-val. Széles mosoly eredt az arcomra, és emlékezni kezdtem, mikor a konyhában mindig együtt csináltuk, vagyis próbáltuk megcsinálni a dangot, de mindig elrontottuk, és utána inkább maradtunk a rizsnél és a friss teánál. Nem tudtuk megcsinálni sehogy se, mert bénák voltunk mind a ketten. Emlékszem Tae mindig akkor vette fel azt a kék pulóvert, amit még én vettem neki karácsonyra, és az egy fontos emlék volt a számára.<br />
Végül a kanapé felé fordultam, ami régen még nem volt ott, csak egy kis szőnyeg egy üvegasztallal, amin kekszek és italok voltak. Ott volt a tévé is, amin mindig végignéztük egy drámát, ha nagyon unatkoztunk. Egymáshoz bújtunk, betakarózva és kekszet zabálva együtt élveztük a drámát. Néha annyira megunta a drámát, hogy elaludt rajtam, és akkor mindig elaludtam én is, mivel annyira édes az alvó arca. Meg nagyon rossz nézni, hogy a fiúd éppen rajtad alszik, és te nem tudsz semmit se csinálni, mert, ha felkelted, akkor azonnal megöl. És akkor mindig azt tettem, hogy én is elaludtam. Mikor meg felébredtünk mindig ráébredtünk, hogy végigaludtuk a drámát, és annyi idő alatt kb. lejátszotta az egész sorozatot. Ezután meg nevetni kezdtük, hogy mennyire hülyék vagyunk, hogy miért nem kapcsoljuk ki, és azután alszunk el, vagy valami.<br />
Sóhajtottam egyet, de a mosoly nem tűnt le az arcomról. A szobámba mentem, bezártam magam mögött az ajtót. Rögtön az ágyamba rohantam, és a telefonomat kezdtem el keresgélni. Meg is találtam egyhamar. Tudom, csak pár perc telt azóta, mióta Tae elment. A Messenger-be léptem, majd rögtön pötyögni kezdtem Tae-nek.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
21:05 PM</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae! Tudom, nemrég mentél el, csak úgy írni akartam. Úton vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tae nem írt vissza rögtön, de kb. 3 perc után visszaírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: jaa, mindjárt otthon vagyok, pár perc <span style="font-size: x-small;"><i>21:09 PM</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Okés ^^ Majd írj, ha otthon vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: jajaja</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És igaza volt. Pár perc múlva írt nekem, és míg nem írt, addig idegesen ültem a telefonomra várva, míg rezzen egyet. Mikor írt, rögtön felé nyúltam, és beléptem a Messengerbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: szijaaa 👀✌ <i><span style="font-size: x-small;">21:12 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae. Sikeresen hazaértél? 🙆</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Aha, mondjuk majdnem elütött egy baromarc, és bemutattam neki, de no prob. Te hogy vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Megvagyok, köszi, hogy kérded 😊 <i><span style="font-size: x-small;">21:13 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgpk-TXlYp459fX3wWrh9CLQONlPXnDG_H4UUuERfgHmRuqcMvra5RdfR6N1S7HScUeJhM4WvtmBVEertvL2v0ZIzHSqKyXtDA_ly3n1dTODXkUud-EkUNqY5iuWgaqwJL4-Qu8KcrOaMx/s1600/tattoo9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgpk-TXlYp459fX3wWrh9CLQONlPXnDG_H4UUuERfgHmRuqcMvra5RdfR6N1S7HScUeJhM4WvtmBVEertvL2v0ZIzHSqKyXtDA_ly3n1dTODXkUud-EkUNqY5iuWgaqwJL4-Qu8KcrOaMx/s200/tattoo9.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Taee~ egy fájlt osztott meg Önnel.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Szexi kép nem? <i><span style="font-size: x-small;">21:14 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: A tetkók nagyon zavarnak engem... 👿 Mintha egy ördög lenne ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: de akk a fejemet nézd, ember! Most te küldesz egy képet magadról!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: De nem akarok! 😭 <i><span style="font-size: x-small;">21:15 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: dede nincs semmilyen képem a mostani énedről. Kell egy plss 🙏</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Rendben...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem készültem fel erre a nagy szelfizésre, de gyorsan lekaptam magamról a rózsaszín pulcsimat, majd helyette felvettem egy fehér pólót, mert hirtelen melegebb lett. Vagy csak én vagyok egyre melegebb a beszélgetés miatt...?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRa6i2BnK6Yb7Mzqn741ATfad-VJM-8xefXonogxGVul4rNx9FDmxalQ64fd-KbqtJ5hytVt98e3x2fC8bxBiqhytOq3yIqA4TJRzr47ZB6LxGAbjFvW6atXttaphqeu6dr55gWRC6ob7m/s1600/flower10.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="500" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRa6i2BnK6Yb7Mzqn741ATfad-VJM-8xefXonogxGVul4rNx9FDmxalQ64fd-KbqtJ5hytVt98e3x2fC8bxBiqhytOq3yIqA4TJRzr47ZB6LxGAbjFvW6atXttaphqeu6dr55gWRC6ob7m/s200/flower10.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jaee~ egy fájlt osztott meg Taee~-vel.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: woooww 😎 szép vagy💓💋 <i><span style="font-size: x-small;">21:16 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Anyád. Ne mondj ilyeneket, mert...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Mert?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Csakúgy. Nem esik jól, sőt, rosszul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: oh pedig azt hittem, hogy a lányok örülnek, ha a fiúk bókolnak vagy jókat mondanak nekik. Szóval te nem vagy az a stílusú lány 🙅 <i><span style="font-size: x-small;">21:17 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Ja, biztosan így van. 😑</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rezzent a telefonom. Most más írt nekem. Hacchan volt az. Úristen, milyen rég beszéltem vele is. Egy kis időre el is felejtettem őt... Ú, most rosszul érzem magam! Beléptem a beszélgetésbe, és írta:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Hello-bello! Rég beszéltünk. Minden rendben van, hogy nem jelentkezel? Írj, ha jól vagy, oké? <i><span style="font-size: x-small;">21:17 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hwancha</u>: Szia! Bocsi, hogy nem írogattunk annyit egymásnak, csak sok programom volt. Valami probléma van?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Sziaa! Nem, nincs semmi baj. Csak hiányzol 💗</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hwancha</u>: Te is nekem hehe 😁💚 <i><span style="font-size: x-small;">21:18 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tae írt most. Jesszus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Óóó, ez tetszik 💦</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Most már minden fog tetszeni, ami velem kapcsolatos??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: valszeg így lesz 😉 <i><span style="font-size: x-small;">21:19 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Ühüm, értem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És eljött a pillanat, mikor Tae és Hacchan egyszerre írták meg az üzenetet, ami ráadásul ugyanaz volt, csak másképp megfogalmazva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: holnap ráérsz egy talira? Nincs semmi programom, szerintem neked se. Sétálnánk egyet, és elmennénk boltokba. Na?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután elolvastam beléptem Hacchan és az én beszélgetésembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Tudnánk holnap találkozni? Nem fontos, csak szeretnék beszélgetni veled. Egy olyan barátnős nap. Elmehetnék oda, ahova szeretnél, megengedem kivételesen. De, ha unalmas helyet mondasz, akkor kinyírlak! <i> <span style="font-size: x-small;">21:20 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Úristenem, most mit írjak nekik?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-53083807158320804942017-09-09T04:49:00.001-07:002017-09-09T04:49:09.689-07:00Helyzetjelentés<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWUGshASGUkti8-mX_aLhgytQLPEz04ZN-u75dkxrpTvITic_zt0qamffxGbrVmYFmnlp5yp8F9zC2CNX7xhNal_w1AULwulDa4WJvv9GQp9TcN5gI_ha7BVHssD1jG8E9uaVdpCBGczPE/s1600/tumblr_inline_ooyud1TKJo1usnkct_540.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="254" data-original-width="500" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWUGshASGUkti8-mX_aLhgytQLPEz04ZN-u75dkxrpTvITic_zt0qamffxGbrVmYFmnlp5yp8F9zC2CNX7xhNal_w1AULwulDa4WJvv9GQp9TcN5gI_ha7BVHssD1jG8E9uaVdpCBGczPE/s320/tumblr_inline_ooyud1TKJo1usnkct_540.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát... kissé rég írtam a blogba, de most el is mesélem, hogy miért nem vagyok aktív, és miért nincs egyetlen egy új bejegyzés vagy új fejezet a blogon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először azzal kezdeném, hogy köszönöm, aki visszatér vagy vissza fog térni a blogra, hogy elolvassa ezt a bejegyzést, mivel nagyon fontos. Köszönöm!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, akkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
13 éves vagyok, vagyis 14 leszek novemberben, és számomra ez az év az, ahol a tanulásomra kell inkább koncentrálnom, mint egyéb más vagy kisebb dolgokra. Mint például a blogolásra. 8.-os vagyok, majd jön a gimnázium és a többi év, aztán az érettségi. Mivel nagyon nehéz a blogomra is koncentrálnom, ezért nehezen tudom a fejezeteket hozni, mert nekem ez a történet nincsen sehova leírva, hanem csak úgy a fejembe pattan be, miközben írom egy blogger bejegyzésbe. Szóval, kissé zavar, hogy egyszerűbb lenne valahova leírni, majd bemásolni, de én valamiért mégsem szeretem azt, meg nincs is annyi időm, hogy leírjam, majd még átmásoljam és azután rakjam ki. Tudom, az értelmesebb lenne vagy netán könnyebb, de valamiért nekem nem áll közel a szívemhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt az egyik ok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik pedig az lenne, hogy szó szerint az én gépem az kihalt. Már nagyon régóta küszködök vele, hogy az a gép gyors legyen vagy bármivel jobb, de ahogy nézem és látom, annak a gépnek annyi. Tele lett vírusokkal, egyszer frissítették is, de nem ment semmire. Ebben az évben kaptam egy gépet, de az a nővérem volt gépe volt, amit szépen újjá telepítették, de az se bírta sokáig. Egyszerűen nem tudott bekapcsolni, pedig nem csináltam vele semmit, csak a blogommal foglalkoztam és pár képpel. Hát, ilyen a sors. Zavar, hogy mindig nekem mennek tönkre ilyen hamar a gépi eszközök. A telefonom is már a pokol és a világvége szélén van, de még bírom. Valamiért hamar tönkremennek nekem az eszközeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, igen. A gépem miatt nem tudtam egyben írni, ráadásul ezt a bejegyzést is úgy írtam meg, hogy a nővérem új gépét kölcsönkértem, hogy ezt meg tudjam írni, és tudjak nektek szólni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó sok dolgom is van, nincs időm, hogy kivárjam mire betöltődik a gép vagy akár meghal, mivel a tanulás sokkal fontosabb nekem. Mindennap hat/hét órám van, és utána rögtön el kell kezdenem tanulni, mert este nem szerettem soha tanulni. És ne felejtsük el a többi programomat. Járok még ezek mellett fuvolára, zumbára, konfirmációi előkészítőre, zenés tornára és egyéb dolgok. Természetesen nem szabad ezeket kihagynom, mivel nagyon számítanak nekem, főleg a fuvola és a konfirmációi előkészítő. Ráadásul ebben az évben is fogok "újrakonfirmálni", ami a ballagás után vagy előtt lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekszem minél hamarabb a fejezetet hozni, és a másik blogomon a bejegyzéseket, mivel nem szeretnék lemaradni semelyikről se, vagyis nem szeretném, ha ne lenne egyetlen egy bejegyzésem se hónapok múlva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy jó hírem van. Születésnapomra egy új gépet kapok, ami remélhetőleg tényleg jó lesz, és akkor már teljes lesz minden. Frissebb lesz a blog, és a fejezetek is netán hamarabb fognak jönni. Másik jó hír, hogy egy kritikát rendeltem egy zseniális írótól (<a href="https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiQs6rYg5jWAhWEK1AKHb33C20QFggpMAA&url=http%3A%2F%2Fcritichedinessa.blogspot.com%2F&usg=AFQjCNHHgdbK-W5UdEpUrwu2KSVmAC9Cww">Crititche de Nessa</a>), aminek még nincsen meg az időpontja, hogy mikorra rakja ki, de remélem, hogy segíteni fog, hogy miben javíthassak vagy dolgozzak meg rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Khm. Akkor szerintem ez a bejegyzés ennyi lenne. Direkt nem úgy írtam, hogy ez most egy ideiglenes szünet lenne, mivel nem az. Nem tartok szünetet. Ez csak egy figyelmeztetés, hogy miért nem vagyok friss és aktív az internetbugyraiban. Köszönöm a megértésedet, ha elolvastad a bejegyzést az elejétől a végéig! Találkozunk még, vagyis hamarosan fog érkezni az 5. fejezet! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-81259164993983769652017-08-21T13:29:00.001-07:002017-08-21T13:29:22.697-07:00✧4. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Itt is van a következő rész a <i>Sigan Hu</i>-nak! Remélem tetszett az előző rész, mondjuk <i>kicsit</i> későn hoztam meg, de nem tehettem róla. De attól függetlenül kész van, és a blogon olvasható! Ha esetleg még nem olvastad el, akkor gyorsan lapozz le, és megtalálod a fejezetet és olvasd el! Ha tetszett, akkor hagyhatsz nyomot is! :)<br />
És még annyi, hogy ebben a fejezetben Tae szemszögéből is tudjuk majd olvasni a fejezetet!<br />
<u>Ebben a fejezetben ezeket olvashatod</u>: Mint ahogy eddig tudjuk, Jae és Bok Hyu, magyarán Tae bátyja összekapnak egy kicsit, amiből simán nagyobb bajok is előfordulhattak volna, ha Tae nem lép közbe. De ez a csata nem egy akármilyen helyen fordul elő. Jae jövőjének az épületében. E kis eset miatt Jae álmai összetörtek, ráadásul a hibásak Tae és a bátyja volt.. Azonnal kiküldik Jae-t, és elbúcsúzik az álomtól. Tae próbál vele beszélni, de neki se megy annyira könnyen.<br />
Ezek után mihez kezd Jae? Megengedi magának, hogy Tae megbocsáthasson vagy elengedje a fiút? Kiderül a fejezetben! További jó olvasást kívánok!<br />
U.I.: Nyitottam nemrég egy újabb blogot, ahol nem történetet írok, hanem sok minden dologról (pl. kdrama, filmek, személyes történetek, novellák, stb.). Ha érdekel téged akkor kukkants be! <a href="https://fall-in-the-sky.blogspot.hu/">LINK</a><br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i></i></div>
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">4. fejezet</span></i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf70lKR-iUMt_ZtBiWdRibPJIsJmSq2RylLLJifD4AzT-AEjUZd-pCQehCfnQdJX3MgPv5UqnxUGjMaaUd9sWv7tooAKfGh39h7vGeU-nmiALjna4zuqpOwnTy0NhTUeb7xWt26LBWL3r4/s1600/flower12.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="500" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf70lKR-iUMt_ZtBiWdRibPJIsJmSq2RylLLJifD4AzT-AEjUZd-pCQehCfnQdJX3MgPv5UqnxUGjMaaUd9sWv7tooAKfGh39h7vGeU-nmiALjna4zuqpOwnTy0NhTUeb7xWt26LBWL3r4/s320/flower12.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: Christina Perri - A Thousand Years</td></tr>
</tbody></table>
<br />
- Egy rohadt csúnya szót se mondj róla! Vagy megöllek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óhóhóó! Mindenki nyugodjon meg! - Jeong Min Jun próbált közénk állni, de nem ment neki olyan egyszerűen. - Kérem, álljanak le!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hyung! - Tae megfogta a kezét, és erősen megszorította. - Azonnal engedd el, Jae-t. - mérgesen nézett rá. Az arcán a düh látszódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Túlzásba vittem. Ráadásul el is felejtettem, hogy itt van a bátyja. Ezt nagyon elrontottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szálljon le rólam! - elkezdtem rángatózni, hogy kiszabaduljak a szorításából, majd sikerült is. Erősen ellöktem magamtól Bok Hyu-t. - Hagyjon békén!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy hagynálak, ha csúnyákat mondtál a tesómról?! He?! Mit képzelsz magadról?! Kinek hiszed te magad?!! - pár ember lefogta Bok Hyu-t, köztük Jeong Min Jun is. Tae elém állt, és engem védett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, engem védett és nem a bátyját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae, menj előlem. Menj a bátyádhoz-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem megyek oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne védelmezd őt! Úgysem fog szeretni téged! - próbált kiszabadulni, de nem sikerült. - Jeong Min Jun, nem hagyom, hogy ez a lány itt legyen tovább! Rúgja ki, azonnal!</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tae...</i>?<i> Szeretni</i>? <i>Engem</i>? Tessék?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jeong Min Jun, ide figyeljen. - Tae hozzáment, de Jeong Min Jun megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tehetek mást. Ki kell rúgnom Jae-t. - még jobban megfogta Bok Hyu-t, hogy nehogy kiszabaduljon és újra letámadjon engem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Csak ennyi miatt?! Ne legyen már ilyen. Ráadásul ez az én hibám! Ne rúgja ki miattam! - újra felém jött, és rám nézett, de én nem követtem vele szemkontaktust.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vége</i>. Ezt nem fogom tovább folytatni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae, hagyd csak. - én is megráztam a fejem, és könnyes szemekkel ránéztem, majd magamra erőltettem egy mosolyt. - Sajnálom, hogy rosszakat mondtam rólad. - lehajoltam a táskámért, és a törött kamerámra nézett, ami akkor esett le, mikor engem felhúztak. Egy kis pénznek is annyi. Az egyetlen egy kamerámnak is annyi. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felvettem a földről, majd magamra vettem, és a lift felé indultam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jae... kérlek! - hozzám akart nyúlni, de elcsaptam. Riadtan visszahúzta a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae, szia. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehajtott fejjel a lifthez mentem, majd megnyomtam a gombot, ami kivisz engem innen. Rögtön itt volt a lift. Egy utolsó pillantást vettem az első napon elvesztett munkatársaimra. Mindannyian aggódóan figyeltek engem, ahogy elhagyom az emeletet és, hogy vajon velem mi lesz. Ránéztem Bok Hyu-ra, aki még mindig a dühben szenvedett. És ezek után ránéztem Tae-re. Arra a fiúra, akit akkor még szerettem és megbíztam benne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sírásban törtem ki, de gyorsan berohantam a liftbe, és rögtön megnyomtam a gombot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal becsukódott az ajtó, és már lefelé mentem. Próbáltam eltakarni az arcomat, de nem volt olyan egyszerű. Ha elkezdem törölgetni, akkor a sminkem lejön, amit egyáltalán nem akartam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem romokban hevert. Egyszerűen összetört. Itt volt az esélyem, de megszűnt. Egy kis baj alatt tönkre ment az álmom. Semmivel se jutottam közelebb, mint, amire vártam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végre megérkeztem a földszintre. Kirohantam, amilyen gyorsan tudtam. Rohamos futásba eredtem, szerintem életemben most először futok ilyen gyorsan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Menekülök</i>. Menekülök a bajtól. Nem szeretném újra átélni ezt a borzalmas pillanatot. Ezért kell minél hamarabb elmenekülnöm innen. Ez a hely mégsem nekem való.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már kint voltam a szabadban, az igazi világban. Az én világomban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fejemet össze-vissza mozgattam, és kerestem az utat, hogy merre menjek, hogy minél messzebb legyek ettől a helytől. </div>
<div style="text-align: justify;">
- JAE! - Tae ordított.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jobb oldalra fordultam, mint az emeleten. Újra futásba eredtem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elkapjon Tae. Nem szabad hagynom magam. Nem lehetek ilyen gyenge.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik szerencse az volt, hogy mind zöld volt a lámpa, ezért gyorsabban is tudtam haladni a futásban. Nem álltam meg, még akkor se, ha éppen a kifulladás szintén voltam. E futásom alatt talán ezerszer hallottam a nevemet, ahogy Tae ordibálja. Bármennyiszer ordította, a szívem még jobban fájt. Egy fokkal jobban összetörik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis idő után nem hallottam az ordítását. Akkor megálltam, levegőket véve, és síros lélekkel a nagy világban csak én voltam, tele ismeretlen emberekkel körülöttem. Minden ember arcán ott csillogott a mosoly, és a boldogság.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Csak nekem nem</i>. Én egy kivétel vagyok a sok közül. Én nem voltam boldog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ágyban feküdtem, betakarózva és plüssökkel körülvéve. A sírásom még mindig nem múlt el. Olyan érzés, mintha beteg lennék. </div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonom számtalanszor rezgett órákon keresztül. Nemcsak, hogy lusta vagyok megnézni, hanem egyszerűen nem akarom. Nincs kedvem senkivel, de tényleg senkivel irogatni, még a legjobb barátnőmmel se. Egyszerűen nem akarok ebben a világban lenni. Hagyjanak békén egy örök életre.<br />
- Drágám? Ébren vagy még? - kopogott anya, és az édes-mézes hangján aggódóan érdeklődött irántam. - Kész van a vacsora, és, ha szeretnél enni, akkor nyisd ki az ajtót. A földön lesz, a tálcán az étel. Puszi.<br />
És elsétált.<br />
Lassan kiemeltem a fejem a párnából, és az ajtó felé fordultam. Felültem, és egy zsebkendőért nyúltam. Jó erősen belefújtam mindent, amit tudtam. Vettem egy újabbat, azzal viszont a szememet töröltem meg. Megfogtam a zsepiket, majd a kukához mentem, és kidobtam. Kinyitottam az ajtót, és mint ahogy vártam, a tálcán <i>bibimbap</i> és egy kis narancslé volt. Egy mosoly eredt a számra, majd lehajoltam és felvettem. Óvatosan bementem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Leraktam az íróasztalomra, majd elhelyezkedtem a székben, és boldogan a pálcika felé nyúltam, és felvettem. És elkezdtem enni a finom bibimbap-ot. Mióta megszülettem talán ez az étel, amit mindig szívesen megeszek, vagyis az egyik kedvenceim közé is sorolhatom. </div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonom újra rezzent. Felé néztem, és megráztam a fejem.<br />
- Nem szabad hagynom magam. - szépen nyugodtan ettem tovább.<br />
Mintha mi sem történt volna.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>~Tae szemszöge~</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bassza már meg! - dobtam el a telefont a kezemből, majd a kanapéra ugrottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ú, baszki, ha az eltörne, akkor még egy kis money. De nem tört el! Ha-HA!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a picsa Jae. - fogtam a fejemet, és össze-vissza rázogattam. - Annyira idegesítőő~!<br />
Majd a kanapéra vetettem magam, és a fejemet elkezdtem a párnával csapkodni.<br />
Hihetetlen mennyi bajom van ezzel a csajjal. De, ha nem érdeklem őt, akkor csak hagyom a francba! Úgyis azt mondta, hogy nem érdeklem őt és nem fog soha szeretni. Ok. Oké~! Akkor mostantól én se fogom!<br />
Ja, hát az igazság... most elmondom nektek, hogy valójában mi a szar történt akkor. Még réges régen, mikor a gimis éveimet éltem rohadt jó életem volt. És ez Jae volt. Ha ő nem lett volna, szerintem már öngyilkos is lennék. Ja, öngyilkos. Próbálkoztam már megölni magam, de nem sikerült. Szerencse, hogy utána nem próbáltam ki, mert akkor nem élnék itt, most, perpillanat. Már valószínűleg a mennyekben lennék vagy a pokolban. Honnan tudjam, hogy hova francba kerülök, ha meghalok?!<br />
Na, igen. Gimi. Harmadéves. Utolsó évem a gimiben, aminek marhára örültem. Minél hamarabb elakartam hagyni azt a sulit, és új életet kezdjek.<br />
Úgy kb. az év vége felé az évfolyamtársaim, vagyis a másik osztályban lévő gyermekek kitalálták, hogy legyen Pocky játék így a végén. Engem és a haveromat is áthívták, mivel mi rohadt híresek voltunk a suliban. Úgy értve, hogy csomó bajt okoztunk, és meg is prankeltünk embereket, köztük a legtöbbször tanárokat. De nem tudtak kirúgni minket, mivel elég jó tanuló voltam akkoriban. És megengedték, hogy itt maradjak, csak hagyjam abba. Pff, nem hagytam abba. Tovább folytattam.<br />
Na igen, igen. Áthívtak minket is, hogy játsszunk egy kicsit. Az osztályt szó szerint gyűlöltem, de csak a játék kedvéért jöttem át. Legszívesebben ott rohadnék az osztályomban.<br />
Mikor bementem minden ember örvendezni kezdett, de én csak egy erőltetett mosolyt adtam cserébe. Fogtam egy széket és leültem a körbe. Nézem, hogy kik vannak a körben majd megakad a szemem egy lányon. Hát, ja. Ez Jae volt. Már akkor gyönyörű volt. Igaz, itt még csak fekete volt a haja és rövid, de egyszerűen szimpatikusnak találtam. Egyszer találkozott a tekintetünk, de ő gyorsan máshova nézett és elpirult. Én még mindig őt figyeltem. Nem tudtam levenni róla a szememet. Olyan, mintha egy frissen sült marhahúsra néznék, és rögtön fel akarnám falni. Vagyis nekem ilyen érzésem volt.<br />
És akkor *tapsolás*. Elkezdődött a várva várt játék. Úgy kb. 5 menet ment le, míg jött Jae. Jae kihúzott egy cetlit, és mikor elolvasta a nevet szó szerint lefagyott. Minden ember a teremben csodálkozva és remegve figyelte, hogy mi lesz már, kit húzott és stb. Jae végül felolvasta. És ez a név az én nevem volt.<br />
Abban a koromban nem voltam még annyira durva, mint például most, szóval a szívem kicsit meglágyult és emiatt elpirultam, majd elfordultam és több ezer gondolat most ugrott a fejembe. Hogy például, ó, baszki vajon most mi lesz? Mi a jó szent szaromat csináljak? Fussak el? De az nem lenne jó, mert akkor a hírességemnek annyi, és örökké cikizni fognak. Á, baszki mekkora nyomi lennék már.<br />
Minden ember körülöttünk furcsálkodva figyeltek minket, hogy csinálják már a csókot. Páran röhögni kezdtek, hogy hogy az anyámba tudná megcsókolni ezt a csajt, hiszen olyan csúnya s buta. Köztük a haverom is ezt mondta, ezért megcsaptam őt, majd odamentem a "csapatvezetőhöz" és elvettem tőle egy pocky-t, majd a számba vettem és Jae-hez mentem. Jae melletti csaj elült a helyéről, és engedte, hogy leüljek oda. A szemeibe néztem, és megszólaltam.<br />
- Mindegy, legyünk rajta túl. - majd megfogtam mindkét kezét.<br />
Végül ő is a szemembe nézett, és még jobban elpirult. És akkor ő is a szájába vette a pocky-t, majd egyre közelebb mentünk és az ajkaink összeértek, amiből egy isteni csók alakult ki.<br />
A többiek tapsoltak körülöttünk, a haverom még ordítozott is.<br />
Miután kinyitottam a szememet, és elengedtük egymás ajkait, Jae egyszerűen felállt és fogta a cuccait, majd elment a helyszínről.<br />
Én le voltam fagyva, mint egy fasz. Végül észrevettem, hogy baszki, nincs itt Jae. Én is felálltam, majd kirohantam a teremből.<br />
Körülbelül úgy fél óráig kerestem Jae-t, végül megtaláltam. Kint a futópályánál volt, vagyis az udvaron. Éppen sírva futkorászott össze-vissza. Én bunkó, pedig hangosan elkezdtem nevetni, amire igenis felfigyelt. Mikor újratalálkozott a tekintetünk, akkor már üvölteni is kezdett, és már bőgésben tört ki. Egy jó dolog volt, hogy megállt a futásban. De a bőgése még nagyobb volt. Én rögtön hozzárohantam, és pár centivel előtte álltam meg. Nyújtottam ki a kezemet, és szóltam neki:<br />
- Jól vagy?<br />
- Hát persze! - sírva odajött hozzám, és rám dőlt. Majd átölelt. - Annyira nem akartam, hogy mindenki előtt...<br />
- Mit nem akartál? - oldalra döntöttem a fejemet, majd vigyorogva megsimogattam a fejét. - Hm?<br />
- Szerintem leesett neked, nincs igazam? - felemelte a fejét és most már nem annyira síros hangon kérdezősködött tőlem. - Rájöttél?<br />
- Mire? Mi van? - nyitottam ki a számat, és azt az értelmetlen fejet vágtam, mert komolyan nem értettem, hogy mire céloz. Aztán leesett. - Áááh~ - még jobban megöleltem, majd egy csókot nyomtam a fejére, és rángattam össze-vissza, mint egy kisbabát. - Á, de kis cuki vagy!!<br />
- Nem, nem vagyok az! - próbált kiszabadulni, de nem tudott. Egy kis idő után abba hagyta ficánkolást, majd hagyta, hogy ölelgessem. - Akkor leesett, hogy szeretlek, nemde?<br />
- Aham. - bólogattam.<br />
- De te nem szeretsz...<br />
- Az igaz.<br />
- Anyádat! - rám csapott. - Akkor engedj el! Ötig számolok, és, ha nem engedsz el, akkor velem leszel, ha pedig elengedsz, akkor húzz innen!<br />
- Ó, milyen lány vagy már te. Ezt fogod csinálni felnőtt-<br />
- Öt... négy... három...<br />
És akkor valamiért lefagytam. Nem akartam őt elengedni. Ha elengedem, lehet, hogy megint öngyilkos lennék, és az utolsó pillanataimban nem csinálnék semmit. Ráadásul, nem volt soha még csajom, ezért kellene egy, mielőtt meghalnék. Ezért hát még jobban átöleltem, nem engedtem el. Már egynél volt, és egy leheletet éreztem. Végül a szemeibe néztem, és láttam, hogy teli vigyor van az arcán. Még a szemei is egy mosolyt csináltak.<br />
- Örülök, hogy velem maradsz, Tae. - a fejét a nyakamba túrta.<br />
Éreztem azt a barackillatot, ami róla származik. Ez az a parfüm, amit örökkön örökké tudtam volna szagolni. Imádtam azt az illatot. Olykor annyira elképzeltem, hogy ő egy barack, hogy belé haraptam. Grr, milyen kis huncutka vagyok, haha. De hát én ilyen vagyok, nem tehetek róla.<br />
És, ja. Ez volt. Aznap úgynevezett párok lettünk. Hát akkor én olyan hülye voltam. Nem kellett volna még egy csajt felszednem Jae-n kívül. Ha nem lenne az a "baleset" akkor valószínűleg még együtt lennék Jae-vel, aminek (bevallom) kurvára örülnék.<br />
Ja, a tetkók. Azokat azért csináltattam, mert kurvára utálok élni ezen a világon. Elegem van a sok szarháziból, köztük a családomból is, most például a bátyámból is elegem van. Mikor az első tetkómat csináltattam, akkor úgy éreztem magam, mintha ezzel védve lennék a sok bajtól. Ezért többet csináltattam, és mára már elég sok tetkóm van. Nem is tom mennyi van pontosan, de az kit érdekel. Ja, és az első tetkóm az arcomon volt, az a kis nyilacska vagy komolyan, olyan hülye vagyok, hogy mi a jó szent szaromat csináltattam már magamra. Kb. a felét tudom, de ami a pofámon van, a fő testrészemen azt persze, hogy nem tom. OLYAN BAROM VAGYOK HAHAHA!<br />
BRR!<br />
- Mi a fasz?! - megijedtem, mert maximum hangerőre volt felhangosítva a telefonomon, és a földön hevert, amitől egy kicsi szívrohamot is kaptam, mert mikor eldobtam nem is néztem, hogy betört-e a képernyője. Most leestem az ágyról, majd felvettem a telefont. Egy üzenetem érkezett. Nem akárkitől. <i>Jae volt az</i>.<br />
- MI VAN?!?! - felültem, majd rögtön felnyitottam a telefonomat, majd beléptem a Messenger-be, és baszki. Komolyan Jae írt nekem.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>~Jae szemszöge~</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, Tae-re írtam. Nagy hülyeség, de egyszerűen bocsánatot szeretnék kérni. Várjunk. Nem is nekem kellene bocsánatot kérnem, hanem neki! Hiszen ő volt a hibás, hogy megjelent az emeleten. De... valamiért mégsem ő az... AA! Mindegy. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
19:34 PM</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae! Beszélni szeretnék veled, ha ráérsz...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tae gyorsan látta az üzenetet, körülbelül olyan volt, mintha egész eddig arra várt, hogy írjak neki vagy valami. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Basszad már meg! Több ezer üzenetet hagytam neked! és a hÍVÁsok?! NA ARRÓL NE IS DUMÁLJUNK!! 👎👎 <i><span style="font-size: x-small;">19:35 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Tudom, és ezt sajnálom... az igazság csakis azért írtam, hogy bocsánatot kérjek tőled. Nem gondoltam komolyan, hogy "azokat" mondjam neked... csak a düh beszélt bennem, és már egy kicsit zavart, hogyha bárhova megyek akkor ott vagy... Nem tudtam, vagyis nem. Nem sikerült az úgynevezett "felvételi", mert trágárul és csúnyán beszéltem hozzád és ez senkinek se tetszett. Most már rájöttem, hogy nekem se tetszett. Egyszerűen sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen. Teljes szívemből sajnálom... 😞😖 <i><span style="font-size: x-small;">19:37 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután elküldtem elkezdtem újra sírni. Kiesett a telefon a kezemből. Eltakartam az arcomat, de nem tudom pontosan, hogy miért. Egy kicsit féltem, hogy vajon mit fog ezután írni, mert nem tudom, hogy mire számítsak. Egyszerűen annyira félek, hogy valamit rosszul csináltam vagy valami, és nem akarom, hogy ezután rosszabb legyen minden. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: 8 óra. Készülj addig el. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vettem újra kezembe a telefont, és elolvastam az üzenetét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mi? Ennyi?! Mi?!?! Ez mit jelent? Mit jelent, hogy készüljek el addig?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Tae?! Ez mit jelent?! Magyarázd el, kérlek! <i><span style="font-size: x-small;">19:38 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Késő volt. Már elhagyta a beszélgetést, mert egy perce volt csak elérhető. Ne, basszus! Vajon mire értette ezt? Hogy idejön? Vagy találkozunk? Vagy mi?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Várjunk. Ha idejönne, az nem lenne jó. Jesszus, ne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtöröltem az arcomat, majd az ajtóhoz rohantam és mikor kinyitottam anyához kezdtem el menni, futva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya! Ne ijedj meg, ha jön valaki oké? És ráadásul olyan jön, akit gyűlölsz, oké? - odamentem hozzá, majd megfogtam az arcát és erősen a szemeibe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Mi a baj? Mi történt? - elkezdett aggódni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak annyi, hogy jönni fog valaki, akit te régen kedveltél, de most már nem kedvelek, de eljön!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kit hívtál ide? - anya közelebb hajolt, és szegény komolyan nem értette a helyzetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szívesen elmondtam volna neki most, hogy kijön, de ki akarom várni, hogy anya mit szól, ha látni fogja Tae-t. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hívtam ide, hanem ő jön ide. De mikor kérdeztem, hogy mi van, vagy mit jelent ez, már nem volt elérhető, szóval... elindult ide. Szóval arra kérnélek, ha látod őt, akkor ne akadj ki, és ne küldd ki azonnal, mert valami fontosat meg kell beszélnem vele, okés? - megpusziltam anya homlokát, majd indultam a szobám felé. - És csinálj valami sütit gyorsan vagy valami! Köszönöm!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - anya hangját hallottam, ahogy elgondolkodva és az agytekéjét megdolgoztatva éppen azokra a szavakra gondol, amiket én mondtam, hogy vajon is mit jelenthetnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a szekrényemhez rohantam. Kitártam az szekrényajtaját, és a szemgolyóm össze-vissza nézelődött, hogy vajon mit tudnék felvenni, aminek Tae-nek meg nekem se árt. Ma hűvösebb volt a szokottnál, ezért úgy döntöttem, hogy egy nagy rózsaszín pulcsit és egy cicanadrágot veszek fel, mert még az lenne a legegyszerűbb ruha, amit felvehetnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már pizsamában voltam, szóval le kellett vennem az esti ruhámat, helyette kicserélni arra a ruhára, amit inkább nappal hordok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körülbelül úgy 5-7 perc alatt elkészültem, és jöhetett a smink. Csak egy kicsi alapozót és szempillaspirált raktam. Az ajkaimra kentem egy kis virágos Lip Butter-t, majd cuppogtam, hogy jó legyen. Végül a hajamat összefogtam lófarokba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen a tükröm előtt ülök és magam nézegettem, hogy biztosan jól nézek ki, meg, hogy minden rendben van-e. Hát ja. Elég gyorsan elkészültem, de ráadásul elég szépen nézek ki. Hm, lehet, hogy mostantól így kellene elkészülnöm. Ránéztem a telefonomra, majd megnéztem az időt. 19 óra 51 perc. Ú, kilenc percem maradt. Siessünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam, majd kimentem a szobámból. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyu! Mit dobtál össze? - mentem a konyhába és látom, hogy sok nasi termett az asztalon, azon kívül joghurt és narancslé is volt közöttük. - Na, ez tökéletes!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de elmondanád, hogy ki jönne ide, és miért? - lerakta a papírtörlőt és egyenesen a szemeimbe nézett. - Mondd, Jae Hwa.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igazság félek neked még elmondani, de nyugi, nem egy bérgyilkost hozok eléd! - kacsintottam, majd mutogattam rá. - És tényleg, ne akadj ki, vagy valami, mert szeretnék vele beszélgetni, nagyon, de nagyon! - az asztalhoz mentem, majd vettem a chipsből egyet, és a számba vettem. - Ez fokhagymás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - bólintott. - De ígérd meg, hogy semmi baromságot vagy "olyasmit" csináltok, ha fiú jön, rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, megígérem. - boldogan meghajoltam és hallottam a kapucsengőt, amire a kutya rögtön elkezdett ugatni. - Itt van. - idegesen az ajtóhoz sétáltam, majd remegve a kilincshez érintettem a kezemet, majd megmarkoltam. Kicsit elkezdtem izzadni, mert rájöttem, hogy mi van. Most már leesett normálisan. Hogy én most Tae-vel fogok találkozni, abba a házban, ahol megcsalt engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></div>
</div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330410000003744.398411 14.339730100000036 49.926577 24.666878100000037tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-61153782195686840972017-08-20T10:30:00.001-07:002017-08-21T05:43:55.939-07:00✧3. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt is van a 3. fejezet! Remélem tetszett az előző fejezet, meg talán az azelőttiek! Tudom, "kicsit" hosszúra sikerült a 2. fejezet, de mint ahogy én mondtam, nem szeretem két külön részre bontani egy fejezetet. Én már megszoktam, hogy egybe írom az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Ebben a fejezetben ezeket olvashatod</u>: Jae rájön, hogy talán mégis érzik még valamit iránta, de próbálja Tae-t kiverni a fejéből, mert fél, hogy megint csak átveri a fiú őt. A főhősnőnk próbálja távol tartani magát Tae-től, de elég nehezen megy neki. Valamiért mégsem tudja kiverni legalább egy percre a fejéből a tetovált fiút. Eközben Jae-nek lett egy esélye, hogy egy híres divatboltban dolgozzon fotósként, vagy még annál is többként. Másnap már rögtön el kell mennie egy fotózásra, ahol modelleket fotóz, ráadásul hírességeket. Jae nem hiszi el, de a sikeréhez egyre közelebb halad. Egy probléma mégis fog akadni. De vajon mi lesz az? És azután mi történik Jae-vel? Mit csinál? Kiderül, ha tovább olvasod! További jó olvasást kívánok, ha kíváncsi vagy erre a részre!<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i><br />
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">3. fejezet</span></i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzZG4tmRFQffkW1ssAspdIAReWDLEKN5lPvfy1cQNGvFiD14LzD7NmQzMrcjBp93RGl0JGPMz81btNA9oAo2q6zX1MpNVcw585qm87V7A__4lzIi0HYbmAj-HA9sCfWgfW0GYzUyk9upMd/s1600/couple6.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="257" data-original-width="500" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzZG4tmRFQffkW1ssAspdIAReWDLEKN5lPvfy1cQNGvFiD14LzD7NmQzMrcjBp93RGl0JGPMz81btNA9oAo2q6zX1MpNVcw585qm87V7A__4lzIi0HYbmAj-HA9sCfWgfW0GYzUyk9upMd/s320/couple6.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: SEVENTEEN & Ailee - Q&A<br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Sok ideig fogtuk Tae-vel egymás kezét, majd eszembe jutott, hogy lehet, hogy nekem kellene mennem, mert attól félek, hogy még elveszítem a fejemet, és még valami lesz köztünk. Meg még anya se tudja, hogy én hol vagyok, vagyis biztosan aggódik miattam.<br />
- Tae, lehet, hogy nekem kell mennem... - ránéztem, majd ő is rám. - Anya biztosan aggódik irántam, és őszintén mondva, én egy kicsit félek, hogy mi lesz otthon. Nem szeretném, hogy anya ennyire aggódjon.<br />
- Akkor mondd meg neki, hogy késni fogsz egy kicsit. Na, gyere. - nem engedte el a kezemet, de viszont maga után húzott. - Menjünk busszal, hogy ne egyedül gyalogolj haza, oké?<br />
- Oké. - bólintottam, majd a szabad kezemmel az arcomat eltakartam, és lefelé fordítottam a fejemet.<br />
Nem akartam, hogy Tae így lásson engem, mert akkor már attól is félnék, hogy azt hinné, hogy még mindig szeretem.<br />
5 perc alatt a buszmegállóhoz értünk, majd még úgy vártunk kb. 2-3 percet, míg a mi buszunk megjön. Gyorsan felszálltunk, és láttuk, hogy egy öreg néni és egy öreg bácsi ül. Csak ők ketten. Senki más. Mikor a legszimpatikusabb helyet kiválasztottuk magunknak, lehuppantunk oda. Érdekes, mert Tae nem engedte el a kezemet, hanem tovább fogta. Ráadásul még szorosabban is fogott. Én az arcomat még mindig takartam, mert tényleg nem akartam, hogy <i>így</i> lásson engem.<br />
A busz ajtói becsukódtak, majd elindultunk. Tae a túloldali vállamra rakta a kezét, és közelebb hajolt hozzám.<br />
- Nézz ki. - levette a kezemet az arcomról, és kifelé fordította a fejemet.<br />
Most egy szökőkutat láttunk, ami világított neon fényekben.<br />
- Azta. De szép. - nem tudtam levenni róla a szememet, még akkor se, mikor már majdnem elhagytuk a kutat. Végül csak elhagytuk.<br />
- Milyen furcsa ez.<br />
- Mi?<br />
- Hogy ilyen egyszerűen hagyod, hogy fogjam a kezedet.<br />
- Nem akarom, hogy most perpillanat a körülöttem lévő emberek megutáljanak. - forgattam a szemeimet.<br />
- Ó, értem. - mosolygott egyet, de nemcsak a szájával, hanem a szemeivel is.<br />
- Elnézést, fiatalok. - hallottuk, hogy az öreg néni felénk szól. Remegő hangja egy kicsit megijesztett először, de utána már megszoktam. - Elnézést, hogy zavarom Önöket, csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon szép párok Önök. - bólintott, majd mosolygott egyet a ráncos pofiján. - Sok sikert fiam.<br />
- Köszönjük a kedvességét. - visszabólintott a néninek Tae, majd kacsintott. - Önöknek meg további... izé... jó estét kívánok és további jó életet a-<br />
- Nem kell folytatnod, csak csönd, oké? - befogtam a száját, és zavartan az öreg párra mosolyogtam. - Elnézést, kissé ügyetlen a szavak használatában. Lehet, hogy férfinak néz ki, de belül egy 1 éves.<br />
- Hé, ez nem igaz! - Tae levette a kezemet a szájáról, és megpöccintette a homlokomat. - Butuska. - csücsörített.<br />
- Ha nem veszekednének annyit, akkor talán nem is alakult volna köztük ki igaz szerelem. Az az igazi szerelem, ahol nemcsak boldogság van, hanem harag is. - most az öreg bácsika szólalt meg. - Akkor én se ismertem volna meg ezt a csodálatos nőt. - a mellette lévő nőre mutatott. - Ő itt a világon a legszebb nő, akit az életemben láttam.<br />
- Na, Joo Ha. Hagyd abba.<br />
- Nekem meg a legszebb nő az életemben az ez a nő mellettem. - Tae viszont rám mutatott. - Hát nem csodás?<br />
- De, igazán. - a nőszemély megint ránk mosolygott. - Na, Joo Ha. Menjünk, mert itthon vagyunk.<br />
A busz egyszer csak megállt, majd bemondták, hogy "Végállomás".<br />
Előre engedtük az idősebbeket, majd ők leszálltak, aztán meg leszálltunk mi is.<br />
Szépen elbúcsúztunk tőlük, majd mi egyenesen mentünk, és befordultunk az utcámba. Természetesen, Tae még mindig nem engedte el a kezemet. Én ráeszméltem, hogy mi a jó szent szart csináltam az elkövetkező órákban. Gyorsan felébredtem, és szokásosan paradicsom lettem. Elengedtem a kezét, és elálltam az utat.<br />
- Tae. Innentől haza tudok menni, oké? - idegességem miatt még a fülem is vörösebb lett a szokottnál. - És nem bocsátom meg, hogy ennyire elveszítettem a fejemet <i>miattad</i>. - mutogattam rá. - Ezt még megbosszulom.<br />
- Hiszen élvezted. - nyújtotta felém az egyik kezét, és várta, hogy adjam oda a kezemet. - Csak egy, aztán békén hagylak. Esküszöm.<br />
- Bunkó. De csak egy. - megráztam magam, majd felpuffasztott arccal odamentem, és a kezemet elhelyeztem a kezében, majd megsimogattam az ujjaimmal. - Csúnya a kezed, ezzel a sok tetkóval.<br />
- Köszi. Ezt bóknak szánom. - kacsintott, majd magához húzott, és megölelt.<br />
- Tae?! Ezért megöllek!<br />
- Ölhetsz, de akkor is akartam. Na, mindegy. - elengedett, majd ellökött. - Szárnyalj messzire, fehér galamb!<br />
- Oké. - fapofát vágtam, majd hátat fordítottam, és a házam felé indultam. - Csá Chul Bok Tae.<br />
- Csáóka, Cho Jae Hwa. - hallottam a mély, és erős hangját ebben a sötét éjszakában.<br />
Talán utoljára ezen a napon.<br />
Gyorsan haza trappoltam, és mindkét kezemmel az arcomat fogtam, és annyira ideges voltam, hogy elkezdtem, természetesen halkan visítozni.<br />
- Olyan hülye vagyok! Hogy dögölne meg a pokol tüzében az a srác!! - már az ajtó előtt álltam, majd szépen lenyomtam a kilincset, és köszöntem anyunak.<br />
- Szia anya! - nyeltem egy nagyot.<br />
- Cho Jae Hwa kisasszony. - anya felém fordult, és boldogan mosolygott. - Tán nem pasiztál?<br />
- Pff, dehogy! Csak egy kicsit sétáltam a szabadban.<br />
Levettem a cipőmet, és már mentem volna a szobámba, de eszembe jutott, hogy még megakartam kérdezni valamit.<br />
- Amúgy... nem vagy ideges, hogy egy szót se szóltam neked? Vagyis... biztos aggódtál, hogy hol vagyok egyedül... az éjszaka közepén... nem?<br />
- Természetesen aggódtam. Hiszen a lányom vagy. Mégis ki ne aggódna egy ilyen szép lány után? Még Lily is aggódott érted.<br />
- Mi? Lily? - a kutyára mutattam, aki éppen a kanapén fetrengett. - Csak azt ne mondd, hogy sírt vagy azokat a furcsa vékony hangokat adta ki.<br />
- De, sajnos azt csinálta. Mikor hazajöttem, akkor itt ült az ajtó előtt, és elkezdett ugatni, vagyis visítozni olyan boldog lett. - anya a mosogató felé fordult, majd elkezdte az egyik tányért mosni.<br />
- Na, gyere ide, te kis fehér pamacs! - vigyorogva a kutyához mentem, aki szintúgy örült nekem. Rögtön a nyakamba ugrott, és össze-vissza nyaldosott engem. - Jó, oké! Oké! Azért ne nyald ki a szemem a helyéről! Mert akkor te rakod vissza!<br />
- Drágám.<br />
- Jó, bocsi. Ez kissé undorító volt. Na, megyek fel. - elengedtem a Lily-t, majd megint a szobám ajtajához mentem. - Szerintem ma hamar lefekszem, és, ha majd szólítasz, akkor szerintem nem hallom, mert mostanában zenét hallgatok, ha nehezen alszok el.<br />
- Rendben, értettem. Ja, várjál! Jó, hogy eszembe jutott! - anya levette magáról a köpenyt, és elzárta a csapot is. Újra felém fordult, és vigyorogni kezdett. - Van egy jó hírem.<br />
- Anya. Mi az? - már a gondolataim előre futottak, és volt egy sejtésem, hogy vajon mi lehetett az, amit anya akar mondani. Odafutottam, és a kezét megfogtam, és már én is mosolygásban törtem ki. - Ugye nem az, anya?<br />
- De, az. Sikerült, Jae Hwa!<br />
- Úristen! Komolyan?! - anya nyakába ugrottam, és körbe-körbe pattogtunk. - Mikor mondták?<br />
- Egy fél órával ezelőtt, mielőtt te hazajöttél volna. Egy férfi beszélt, valószínűleg az a csávó, akivel te dumáltál.<br />
- És még mit mondtak ezen kívül?! - elengedtem anyát, és a kezét fogtam meg újra. - Mit mondott?<br />
- Azt mondták, hogy már holnap mehetsz, és kipróbálhatod, hogy milyen ott dolgozni. És annyit mondtak még, hogy holnap kivételesen te fotózod le a modelleket, és állítólag, ha jókat csinálsz, akkor következő <i>Stradivarius</i> újságban benne is lehetnek a képeid!<br />
Igen, jól hallottátok.<br />
Még úgy egy hónappal ezelőtt írt a blogomra egy üzenetet, amiben ezek álltak: <i>Profi fotósnak tűnsz, és jó írónak. Tetszik a blog, kivételesen. Üdvözlettel, Jeong Min Jun (Koreai) Stradivarius szerkesztője és fotósa</i><br />
Ugye mikor ezeket olvastam, el se hittem, hogy mit írtak le, a blogomra. Nagyon örültem, és rögtön visszaírtam neki, viszont már privát üzenetben. Megköszöntem a kedvességét, és szintúgy leírtam, hogy el se tudtam hinni, hogy egy ilyen profi ember tért az én blogomra. Úgy kb. 1 héttel később írt vissza, mert sokáig mással dolgokkal foglalkozott, ezért nehezen tudott nekem visszaírni. És igen, 1 hét múlva visszaírt. Írta, hogy míg ez az egy hét eltelt, azon gondolkozott, hogy mi lenne, ha adna nekem egy esélyt, hogy lefotózzak többféle témában embereket, természeti csodákat, stb. Ha sikerül, akkor talán meggondolja, hogy náluk dolgozzak, de csak kezdőnek. Ha meg ott jól teljesítek, akkor talán már elkísérhetem a Stradivarius többi dolgozóját külföldre is! Erre is megörültem, és természetesen elfogadtam az ajánlást. Leírta, hogy ezekben a témákban szeretne engem látni, mint fotósként: sport fotózás (mozgó felvételek); tájkép fotózás; portré fotózás; és egy szabadon választott, viszont az meg legyen szerkesztve szivárvány színekben. Ezek lennének. És én sikeresen teljesítettem a feladataimat. A képeket átküldtem, úgy a hónap felénél. Nagyon tetszettek neki, és meg is mondta, hogy tényleg beleadtam apait, anyait e képek elkészítéséhez. Mondta, hogy a választ csak egy hónap múlva tudja csak megmondani. És végre sikeresen megmondta! Jupi!<br />
- Jó, felkészülök a holnapra! - megöleltem utoljára anyát, majd a szobámba rohantam, és bezártam az ajtót magam mögött.<br />
Ledobtam magam az ágyba, és örömömben idegrángásom volt. Halkan visítoztam, nem akartam anyut zavarni a visításom miatt. Rögtön a telefonomért nyúltam, ami a zsebemben volt. Gyorsan feloldottam, majd boldogan beléptem a Messenger-be, de aztán lefagytam.<br />
<i>Miért lépek be a Messenger-be</i>?<br />
Kiléptem, majd megráztam a fejemet, és a telefont magam mellé raktam, majd elfordultam, hogy ne lássam a telefonomat egy kis ideig.<br />
Mi ütött belém, hogy Tae-nek akarok írni? Hiszen utálom. A mai nap se volt jó...<br />
Vagyis... Hát...<br />
Mondjuk úgy, hogy <i>kibírtam</i>! Brr! Kiráz a hideg már attól is, hogyha rá gondolok. De, mégis furcsa... Mégsem ráz ki annyira a hideg. Sőt, inkább melegséggel telik meg a szívem. Nem szabad, Jae! Így is már átvert egyszer, még egyszer nem teheti meg! Nem lehetek akkora barom! Már érettebb lettem azóta, és sokkal okosabb is vagyok! Még anya is megmondta! Mondjuk ő az anyám, nő mit mondjuk a drága lányának...?<br />
Mérges kezdtem magamra lenni, hogy <i>így</i> érzek Tae iránt. Nem szabadna, mert egy bunkó pöcs. Nincs igazam? Ma is csak azért volt ilyen kedves, mert fel akar szedni, hogy majd az ágyban végezzünk, és ő boldog legyen, én meg halálra sírom magamat. Na, azt azért nem csinálnám meg. Amúgy most is miért gondolok rá?! Nem szabad, Jae!<br />
Rezgett a telefonom. Azt hiszem tudom, hogy ki volt az. Kicsit remegni kezdtem a szokottnál, mert izgultam, hogy vajon mit írt nekem Tae.<br />
Újra a telefonomhoz fordultam, majd a kezembe vettem, és feloldottam a kódomat. Igen, jól tudtam. Tae írt.<br />
Beléptem, és rögtön megnéztem az üzenetet:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
10:12 PM</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Hello 👀👅 Biztonságosan otthon vagy ??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodtam, mert mégis örültem, hogy aggódik irántam. Rögtön visszapötyögtem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae! Igen, itthon vagyok, amúgy is csak pár méterre hagytál el engem lol. Veled mi van? Te otthon vagy? <span style="font-size: x-small;"><i>10:14 PM</i></span><br />
<br />
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Na, visszaírtál lolol👋 Aham, itthon rohadok<br />
<br />
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Egyedül vagy? A szüleid?<br />
<br />
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: ... Am még te nem tudod <i><span style="font-size: x-small;">10:15 PM</span></i><br />
<i><br /></i>
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Mit?<br />
<br />
Úgy kb. pár percig pötyögött, addig idegesen vártam, míg visszaír.<br />
Emlékszem, hogy régebben sem volt olyan jó kapcsolata a szüleivel, de a szülei se voltak olyan jó kapcsolatban. Az egész család nagy káoszban volt. Főleg úgy, hogy három gyerek él abban a családban. Szintúgy tudom, hogy egy bátyja és egy öccse van. Mind a kettővel találkoztam már legalább egyszer. Azt hiszem, hogy Tae és a bátyja között 5 év különbség van, és Tae és az öccse között meg valami 9 év, ha jól tudom. Valószínűleg most az öccse 14 éves, a bátyja meg 30 éves. Azta, a szüleik sokáig bírták csinálni a... Khm. Bocs, ez most nem poén time.<br />
Én szerintem már tudom, hogy mi lesz, amit írni fog Tae.<br />
<br />
Taee~: Biztosan emlékszel, hogy mi még együtt voltunk, akkor a szüleim elég sokat veszekedtek... Hát nem bírták olyan sokáig, hogy n ég velük élek... régen se bírták, hogy három gyerek élt a házukban, de az igazság marhára örültek, mikor a bátyám elhagyta a házat. Szintúgy akkor is örültek, mikor én is ott hagytam őket. Miután otthagytuk őket, elváltak a szüleim. Az öcsém a bátyámhoz költözött, és vele él. Én egyedül élek🙍... <i><span style="font-size: x-small;">10:20 PM</span></i><br />
<br />
Jaee~: Őszinte részvétem, hogy ezek történtek... Az öcséd, hogy bírta? És a bátyád?<br />
<br />
Taee~: Nem kell. Jobban megvagyok egyedül, mint a szörnyetegekkel. Az öcsém, nemrég lett csak 14 éves, szóval vele nagyon nem volt probléma. Akkor lett volna probléma ha kisebb lenne. A bátyám is arra számított amire én. <i><span style="font-size: x-small;">10:21 PM</span></i><br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Ennyire utálod őket?<br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: Aha<br />
<u><i>Taee~</i></u>: de ne dumáljunk róla oké<br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Oké, bocsi <i><span style="font-size: x-small;">10:22 PM</span></i><br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: holnap ráérsz egy találkozóra ? 😁<br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Nem tudok holnap, max. csak késő este, de azt szerintem anya meg nem engedné. <i><span style="font-size: x-small;">10:23 PM</span></i><br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: naa ne álszenteskedj~ miért félsz?<br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: NEM ÁLSZENTESKEDEM! És nem félek. Ha olyan kedvem van, le tudok neked keverni egyet. De holnap tényleg nem érek rá.<br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: ... ok <i><span style="font-size: x-small;">10:24 PM</span></i><br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Bocsi<br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: np<br />
<u><i>Taee~</i></u>: de akkor menjél aludni, nem tartalak fenn <i><span style="font-size: x-small;">10:25 PM</span></i><br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Köszi, és még egyszer bocsánat. Jó éjt! 😊😊<br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: neked is💙 álmodj rólam😏💤<br />
<br />
<u><i>Jaee~</i></u>: Azt nem teszem bocs😂<br />
<br />
<u><i>Taee~</i></u>: Viszont én majd teszek róla💪 <i><span style="font-size: x-small;">10:26 PM</span></i><br />
<br />
És vége lett a csevegésnek. Kiírta, hogy Tae nem elérhető. Én is szintúgy kiléptem a Messenger-ből, majd felültem, és az asztalomra raktam a telefont. Lehalkítottam, majd gyorsan elmentem lezuhanyozni, és a pizsamámat szépen felvettem. Még egyszer kimentem, és megkérdeztem anyától, hogy pontosan hányra kell mennem. Meg is kaptam a kérdésemre a választ, majd visszamentem a szobámba, és bezártam az ajtót. Az ágyamba ugrottam, majd betakaróztam, és a telefonom felé fordultam. <i>Vajon Tae most mit csinál?</i><br />
Nem, nem! Egyszerűen nem gondolunk rá! Kezd idegesítő lenni már! Elegem van abból a srácból.<br />
Viszont, a holnap az én napom lesz. Senki se szól bele, csakis én. Én szövöm a gyöngyöket a szálra. <i>A sikerem holnap kezdődik</i>.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, mentem!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elköszöntem anyutól, majd csuktam be az ajtót. Minél gyorsabb lépteket váltottam, hogy minél hamarabb ott legyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tiszta vörösben ragyogott az arcom, még mindig nem fogtam fel rendesen, hogy én most hírességeket fogok fotózni, ráadásul az egyik kedvenc fotósommal együtt. Azta! Soha, de soha a büdös életben nem számítottam volna erre. De, az igazság, annak örülök, hogy idáig kibírtam. Na, de most! Jön Jae ideje! Irány a fotózás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Brrr</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már rezzen a telefon. Hupszika, vajon ki az? Hm? Na kicsoda? Hát persze, hogy Chul Bok Tae. Vajon ki más! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus, ez a gyerek. - vettem ki a zsebemből a telefont, majd megnyitottam az üzenetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
9:13 PM</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><i>Taee~</i></u>:</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ivMDE4xGikH-q6Rdco5ED0cYSVSdL84aEDiRoJ6Q08p2Chu9xY2jKQRG8ayVN306x4GWxKKMb2jekHkKE3dddnyCUnOiRz2ch59KejJn4HHOlvdpbjzQejtqK5NrAp7B3zJbKQyMt6LL/s1600/tattoo22.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="599" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ivMDE4xGikH-q6Rdco5ED0cYSVSdL84aEDiRoJ6Q08p2Chu9xY2jKQRG8ayVN306x4GWxKKMb2jekHkKE3dddnyCUnOiRz2ch59KejJn4HHOlvdpbjzQejtqK5NrAp7B3zJbKQyMt6LL/s200/tattoo22.png" width="199" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Taee~ egy fájlt osztott meg Önnel.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: egy kis kávé? kapsz, ha jössz 😝</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="text-decoration-line: underline;">Jaee~</i>: Tae, komolyan nem tudok menni. Bocsi. Így is úton vagyok. Szia. <i><span style="font-size: x-small;">9:14 PM</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="text-decoration-line: underline;">Taee~</i>: Most szomorú vagyok!!😭😭</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ez volt az utolsó üzenet, amit elolvastam tőle. Mikor visszacsúsztattam a zsebembe a telefonomat, éreztem, hogy még mindig rezeg. Meddig bírja? </div>
<div style="text-align: justify;">
Sok ideig rezgett a telefonom, de nem foglalkoztam vele. Hagytam a francba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még úgy sétáltam körülbelül 10 percet, és már az isteni épület teremtem. A szám feljebb csúszott a szokottnál, és biztosan ijesztő mosolyom lehetett most. Megráztam a fejemet, majd elfordultam, és megcsapkodtam a pofikámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cho Jae Hwa! Itt az esély! Nem ronthatod el! - még egyszer megcsaptam a fejemet, majd boldogan újra az épület felé fordultam. - Sikerülni fog!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam, és már éreztem a kinti világ és az épület közötti levegőáramlást. Éreztem, hogy ez az én világom. Tovább sétáltam, és láttam, hogy ott van a pultos, magyarán, akinél be kell jelentkezni. Odarohantam, de természetesen lassan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot kívánok! - meghajtottam a fejemet, majd rögtön rákönyököltem a pultra. - A mai Stradivarius modell fotózásra jöttem, Jeong Min Jun neve alatt tartozom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! Biztosan <i>Ön</i> az a lány, akiről beszéltek annyian. - a pultos nő, visszamosolygott, majd valami pötyögött a gépen, majd a telefonhoz nyúlt, és bepötyögte (valószínűleg) Jeong Min Jun számát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, szóval már híres is vagyok. - fordultam el, és boldogan motyogni kezdtem. - Hát ez nem csoda, haha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- 10. emelet, jobb oldal. - lerakta a telefont, majd meghajolt, és mutatott, hogy merre van a lift.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - tisztelettudóan én is meghajoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újra az ijesztő vigyorgásom az arcomra termett, de mire felfogtam, már a liftben vagyok, és remegve megnyomom a 10. emeletre vezető gombot. És bezártak engem a liftbe, vagyis az ajtó becsukódott. Újra megcsapkodtam az arcomat, hogy még jobban észhez térjek, és ne csináljak semmi baromságot. Éreztem, hogy most már jobban rezgek a szokottnál. A szívem hevesen vert, olyan érzés volt, mintha most akarna kiugrani a helyéről, és elszökne máshova. Annyira izgultam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc alatt a 10. emeleten voltam, és már éreztem, hogy most lesz számomra a világvég. Az ajtó kinyitódott. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam, és léptem egyet. Kiléptem a liftből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem fordítottam jobbra a fejemet. Egyszerűen lefagytam. Most már mindenem remegni kezdett, még egy hajszálam is beleremegett az egészbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á! Cho Jae Hwa! Megérkezett! - hallottam egy kisfiús hangot, majd éreztem, hogy valaki a vállamhoz ér. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Á! - felordítottam, majd elugrottam tőle. Pontosan a szemeibe néztem, majd gyorsan lehajtottam a fejemet, és nem bírtam újra a szemeibe nézni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Te félsz? - megfogta az államat, majd pontosan felfelé helyezte a fejemet, és ráadásul úgy, hogy a szemébe tudok nézni. - Nincs mitől! - most a keze a hátamra csúszott, majd elkezdett lökdösni az úgynevezett "színpadhoz", ahol a modellek állnak, és pózolnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, el is felejtettem mondani. A kinézete a pasasnak. Szőke volt. Kerek szemüveg, fehér ing, rózsaszín öltöny és rózsaszín szövetnadrág. Lenéztem a lábára. Azt hittem ott kezdek el öklendezni. Mezítláb volt, és a csodálatos lábán ott rohadtak a szőrszálak, amik sötétbarna színűek voltak. Fúj! Sajnálom, de én egyszerűen nem bírom a szőrös lábakat, vagy a bármilyen szőrös pasit. Csak akkor szeretem, ha csupaszok. Várjunk. Ez hülyén hangzott. Nem baj! Én így gondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tekintetemet a színpadra vezettem, majd idegesen mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hölgyeim és uraim! Meghoztam a frissen sült husikát! - elengedett, majd rám mutatott. - Tapsoljanak!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen minden tekintet rám nézett, és vigyorogva tapsoltak. Én egy félmosolyt és egy hajolást adtam nekik cserébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutatkozz be. - mutogatott rám, majd összekulcsolta a kezeit. - Gyerünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok. - felhúzta a szemöldökét Jeong Min Jun.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm, igen! Sziasztok! - intettem, és újra remegni kezdtem. Hangosan nyeltem egy nagyot. - A nevem... Cho Jae Hwa, de szólítsatok csak Jae-nek, ha úgy tetszik. - csettintettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Basszus. Ez nem kellett volna. Jesszus.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm... ez vagyok én! Hehe. - idegesen nevetni kezdtem, majd elfordultam és megvakartam a fejem. Hallottam, hogy páran sugdolózni kezdtek, majd elfordultak és tovább a dolgukat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ne, ez nagyon ciki. Basszus, nem erre számítottam!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindegy. - legyintett egyet, majd elfordult és egy másik emberhez ment, de még hozzám szólt. - Vedd elő a kamerádat és menj középre! Készülj, gyorsan!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenis! - úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, akit éppen fegyelmeznek. Kerestem egy üres széket, ahova letudnám rakni a táskám, hogy elővegyem és összerakjam a kamerámat, de nem találtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék egy szék.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hang felé fordultam, majd megijedtem egy kicsit, mert egy jóképű és igazán helyes srác a közelemben volt, egy székkel a kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rakd ide a cuccod, nem árt senki-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bok Hyuk! Jöjjön, kell még smink! - egy nő kijött a fehér lepedő mögül, egy sminkes táskával. Vörös haja volt, és vörös szemöldöke, de attól függetlenül gyönyörű volt. - Ne beszéljen alattvalókkal. - megfogta a kezét, és elráncigálta a mellettem lévő fiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsálkodva néztem, hogy vajon mit értett ez alatt, amit a nő mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Míg leraktam a táskám, és elkezdtem összerakni a fotógépet, elkezdtem a nevén gondolkodni. <i>Bok Hyuk</i>. Miért ilyen ismerős? Hm, mindegy. Még soha nem láttam, de mégis ismerős a neve. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szépen összeraktam, majd a nyakamba raktam és középre mentem, ahova Jeong Min Jun mondta. Nem remegtem annyira, mint az elején, de azért mégsem bírtam annyira magammal. Az ujjaim remegtek és valószínűleg az arcomon is lehetett látni az izgulást. Szerintem elkezdtem egy kicsit izzadni is. Viszont remélem, hogy nem izzadom le a sminket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Chul Bok Hyuk! Jöjjön, és üljön le a székre! - ordított Jeong Min Jun. - És Ön, hölgyem. Az új csillag az égen. Jae, készen állsz?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! - büszkén mosolyogtam, de belül szétvisítoztam magam, hogy basszus, még mi lesz ma, mire kell még számítanom. - Teljesen kész vagyok! - mutogattam a kamerámra, de újra lehúztam a számat, mert tudtam, hogy ez baromira égő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké! Modell a helyén, kamerás ott van, minden kész! Mindenki menjen ki a francba, ha jót akar! - ordítozott tovább Jeong Min Jun.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rohadt sokan elkezdtek össze-vissza futkorászni, volt egy olyan ember is, aki Bok Hyuk előtt rohant el. Természetesen a modell majdnem szívrohamot kaphatott, mert lefagyva a kezemben lévő kamerát bámulta, de az emberke elfutott előtte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké! Mindenki megvan? Akkor gyerünk! Fények! Füst! Oké! - mutogatott valamerre Jeong Min Jun, szerintem már ő se tudta pontosan, hogy hova mutasson. Elég hülye fazonnak néz ki így. - Jae, fotózz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm... oké! - a kamerát az arcomhoz raktam, és ráközelítettem Bok Hyuk-ra, és hirtelen egy villanás és egy csattanást adott ki a kamerám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kb. 20 percig fotóztam Bok Hyuk-ot, és azután szünetet tartottunk. Odasétáltam a székemhez, majd óvatosan leraktam a táskámra. Utána egy helyben a földet kezdtem el bámulni. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Eotteohke naega umjigil su eopge nal. Ooh Ahh Ooh Ahh hage mandeureojwo. Gajja gajja jinsim eomneun. Gajja jal ga jal ga</i>! </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Huh! Ooh Ahh-hage</i>! - megfordultam a hang felé, és hangosan felüvöltöttem, hogy tovább mondjam a szöveget. Mit látnak szemeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kis <i>TWICE</i> fan. Ujjujj. Figyelj, ciki helyzetbe hozol mindkettőnket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tae</i>. Mit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jae hölgyem, mi baja? Mi nem tetszik Chul Bok Tae uraságban? - odajött hozzám Jeong Min Jun. - Hiszen a modellünk öcsikéje. Nézz rá milyen helyes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne már...! - pattogni kezdtem és már majdnem sírásban törtem ki. Levettem a kamerámat és a táskámat, majd a székbe ültem és az ölembe raktam a cuccaimat. - Basszus.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm, ismerik egymás-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Húzzon. - intett neki Tae. - Húzzon innen. Megoldjuk ketten a problémákat. Hiszen jó barátok vagyunk, nincs igazam? - Tae megsimogatta a fejemet, majd felborzolta a hajamat. - A kis huncut nagyon játékos tud lenni-</div>
<div style="text-align: justify;">
És beleütöttem a hasába. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kussolj. - lecsapkodtam magamról a kezét, és összekulcsoltam a kezeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én most megyek, haha. - megijedt arccal Jeong Min Jun elsétált. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Áu, te pi-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - felhúzott szemöldökkel felé fordultam. - Mondd ki. Mondd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te picsa... - simogatni kezdte a hasát, majd lehúzta a száját. De utána leguggolt és a kezét a székemre rakta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg ne...!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak leraktam! Ne ölj meg! - a fejét a pulcsijába húzta és egy kicsit remegni kezdett. Nem vette ki a fejét, hanem onnan folytatta. - Miért nem mondtad, hogy idejössz? Akkor még jöhettünk volna együtt, vagy valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok veled lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kivette a fejét, és rám nézett. Kicsit lefagyott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretném veled tovább építeni a kapcsolatom. - felé fordultam és közelebb hajoltam. - Utállak, nem is kellesz nekem. Most itt vagyok, ez a jövőm. Te nem kellesz bele, még csak elrontod az életem. Kösz, hogy itt voltál eddig. Mondjuk meg se kell köszönnöm, mert az igazság nem is kellett volna. Nélküled is eljutottam volna idáig. Egyszerűen nem-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég legyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elém termett Bok Hyuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég legyen, Jae Hwa. - tűzben égett a szeme. - Ne mondd tovább, oké? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked nincs semmi közöd az öcséd és én köztem-</div>
<div style="text-align: justify;">
Bok Hyuk felrántott a székből, úgy, hogy a pólómat megfogta a nyakamnál, és az arcához közel húzott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy rohadt csúnya szót se mondj róla! Vagy megöllek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-19739747420505341192017-07-22T03:51:00.000-07:002017-07-28T05:54:01.382-07:00✧2. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt is van a második fejezet!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Na~ Hogy tetszett az első fejezet? Hosszú volt? Nem volt érdekes? Elsiettem? Hm? Milyen volt? Ha még esetleg nem jelölted be a Vélemények közül legalább az egyik rubrikát, akkor lépj vissza, és tedd meg! Az nekem nagyon sokat segítene! <i>Köszönöm szépen</i>!</div>
<div style="text-align: justify;">
Az első fejezetben ugye az történt meg, hogy Jae találkozott Tae-val, az istenverte fiúval. Jae ezek után találkozott a legjobb barátnőjével, Hacchan-nal. Kiderült, hogy egy gyereket hordoz a hasában, de a férje erről még nem tud, mert meglepetésnek szánja, mikor a férje 28 éves lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Ebben a fejezetben ezeket olvashatod</u>: Jae azt hiszi, hogy nem fog soha többet beszélni Tae-vel vagy akár találkozni, de elég rosszul hitte. Tae ráír Jae-re Messengeren, mert Tae-nek még meg volt Jae száma, szóval egyszerű dolga volt. Jae először nem akar neki visszaírni, de végül visszaír. Tae rögtön azzal kezdi, hogy ő szeretne Jae-vel találkozni, meg egy kicsit beszélgetni. Jae a kíváncsisága miatt rögtön beleegyezik. De vajon a találkozásuk alatt mi fog történni? Kiderül, ha elolvasod! További jó olvasást kívánok a 2. fejezethez!</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i></i></div>
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">2. fejezet</span></i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-NNBZik8V_Sv0LNx99hbU0r8h2imJ0zPdDYIKwRmT688031oHJ6SyOLjinTyJEkMuKQ3nvMLSDkazBqZsvgYOVMoSdy2FtROtmjjg8ZS777nl8cje7tbUaTyNhRs4Y_erqHqYCdvqAP7z/s1600/model2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="315" data-original-width="500" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-NNBZik8V_Sv0LNx99hbU0r8h2imJ0zPdDYIKwRmT688031oHJ6SyOLjinTyJEkMuKQ3nvMLSDkazBqZsvgYOVMoSdy2FtROtmjjg8ZS777nl8cje7tbUaTyNhRs4Y_erqHqYCdvqAP7z/s320/model2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: Kuba Oms - My Love</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A párnámba túrtam a fejemet, majd visszaordítottam anyának:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, mindjárt megyek!<br />
Reggel van. Reggel 5 óra. Anya ilyenkor keltett. Pedig ma nincs semmilyen dolgom. Jesszus. Anya, miért?<br />
Felemeltem a fejemet a párnából, és valószínűleg mérges arcot vághattam. Ügyetlenül felkeltem az ágyból, majd leszálltam róla. Megráztam a kócos hajamat, de elég jól tudtam, hogy ettől nem lesz jobb. Talán rosszabb is lett. Felvettem a papucsomat, majd először a tükrömhöz vetettem magam. Megnéztem magamat. Az arcomon most nem volt semmilyen pati, de, ha eleve lenne, akkor is eltakarnám a sminkkel. A hajam kócos volt, de nem volt vészes. Most nem akartam felöltözni, még kifésülni se a hajamat. Az ajtó irányába mentem, majd a kezemet a kilincsre helyeztem, és lenyomtam, majd az ajtó kitárul előttem. Mikor kimentem a szobámból, becsuktam magam mögött az ajtót. Vettem egy mély levegőt, és a konyha felé indultam el.<br />
- Jó reggelt anyu. - a hajamba túrtam, majd csukott szemmel az asztalhoz leültem. - Mi ez a kora reggeli költés? Még csak reggel 5 óra van.<br />
- Bocsi, csak nagyon kellett. - anya felém fordult, és rám vigyorgott. - Ma korán el kell mennem a munkahelyre, mert azt kérte a főnököm. És nem szeretném, hogy ne tudd, hogy hol vagyok, meg, hogy ne legyél ébren, mikor indulok.<br />
- Anya? Felvettek? - rákönyököltem az asztalra, és ásítottam egyet. - Ez csodás.<br />
- Lehetnél kedvesebb is.<br />
- Az vagyok. - megint ásítottam. - De ezt ráírhattad volna valamilyen kis papírra, és itt hagyhattad volna nekem.<br />
- Hm, nem rossz ötlet. - felém fordult, és a kanállal rám mutatott. - Jó vagy, lányom.<br />
- Kösz. - a fejemet az asztalra raktam, de éreztem, hogy anyu megsimogatja a kócos hajamat, majd egy puszit nyom rá.<br />
- Reggeli~ - elengedte a hajamat, és hallottam meg láttam is, hogy elém helyez egy tányért, amin rizs és rajta curry (húsos) van. - Most csak ezt tudtam csinálni. Ugye nem baj?<br />
- Ez nekem tökéletes. - bólintottam, és már vettem a kezembe az előttem lévő kanalat, és már a rizsbe nyomtam.<br />
Miután felszedtem egy kicsit rögtön a számba nyomtam, és vörös lett az egész arcom. <i>Az én anyukám főz a legjobban a világon</i>. Istenien finom, nem megunhatatlan és ráadásul mindig valami újjal lep meg. Ajj, de jó~<br />
- Anya ez finom lett. - bólingattam közben, és e mozdulat közben az ételt tömtem a számba.<br />
- Akkor jó. - szedte le magáról a köntösét, majd gyorsan elpakolt, és már a cipőtartóhoz ment, ahol felhúzta a magassarkúját. - Drágám, én szerintem indulok, mert nagyon hamar ott kell lennem. Te majd vigyázz a házra, okés? - levette a tartóról a táskáját, majd a vállára rakta, és a kulcsért nyújt be a zsebébe. - Na, szia addig is legyél jó! Ne unatkozz! - a kulcsot elhelyezte a zárban, majd kinyitotta az ajtót, és kiment rajta.<br />
- Hát, gyorsan leléptél, anya. - teli szájjal beszélgetni kezdtem el magammal. - Csá.<br />
Körülbelül úgy 5 perc alatt megettem a reggelit, majd a senkinek megköszöntem az ebédet, és végül elpakoltam az asztalról. Lusta voltam már elmosogatni, de maximum majd azt később megcsinálom.<br />
Rögtön a szobám felé indultam. Még alig voltam ébren, de sikeresen eljutottam a szobámba. Most nyitva hagytam az ajtómat, hogy a biztonság kedvéért nyitva legyen. A tükör előtti kis asztalomról levettem a telefonomat, majd az ágyba huppantam, és szétterültem. Rögtön megnéztem, hogyha jelzett-e valami vagy akár hiányoztam-e valakinek. Semmi. Semmi, senki. 10 percen keresztül azzal a hülye Chicken Scream-el játszottam, mert nem tudtam semmi mást csinálni, unatkoztam. Tudom, anyu mondta, hogy ne unatkozzak, de há' mit tudnék csinálni? Hacchan-nal nem tudnék beszélni, mert ő most dolgozik, és nincs senki más haverom vagy barátom. Kicsit kellene barátkoznom.<br />
<i>Tae</i>.<br />
Megráztam a fejemet, és a párnába csaptam. A neve a fejemben maradt tegnap óta. Este is gondoltam rá, hogy mennyire megváltozott. Jó, nem a perverz értelemben, hanem... Hanem csak úgy.<br />
Először is a tetkó. Mi lett vele, hogy teletetoválta magát? Depresszió? Menőség? Vagy csak szimplán megtetszett neki? Haa, inkább hagyom. A tetoválás nem érdekel.<br />
A perverzsége szintúgy megmaradt, nem sokat változott. Az a mosoly, meg a szemmosoly... Ugyanolyan volt. Nem változott semmit.<br />
A haja kicsit fiúsabb lett, de az iskolában eleve nem volt megengedett, hogy ilyen össze-vissza álló hajban menjél, vagy túl kihívó legyen. Értem, ez most hülyén hangzik, hogy <i>kihívó hajstílus</i>, de én így hívom, meg az osztályfőnököm is így mondta. Számomra is furcsa volt először, de már annyiszor mondta, hogy egy kis idő után megszoktam.<br />
És hát a személyisége. Az függetlenül megváltozott. Hihetetlenül másmilyen. De, ami mégis a legjobban zavart az a beszéde volt hozzám. Igen, kedves volt tőle, hogy megvédett a <i>betegtől</i>, de ez azért még is túlzás volt, hogy csúnyákat mondott rám. Egyszerűen... ez nagyon fájt számomra. De tudjátok mi a vicces? Hogy én már nem érzek semmit Tae iránt, de mégis fáj, ha megbánt. Szerelmi érzés? Nem, dehogy! Az lehetetlen! De, ha jobban belegondolok, akkor pontosan nem is tudom, hogy barátilag érzek e valamit iránta. NEM, NEM! Ezek után biztos, hogy nem érzek! Sőt, már jobban is gyűlölöm a szokottnál!<br />
Este ugyanezek a gondolataim futottak végig a fejemben, csak az volt a szar, hogy alig aludtam tegnap. Iszonyatosan fáradt vagyok, de mégsem akarok visszaaludni vagy csak legalább pihenni. Miért kellett most megint eszembe juttatnom Tae-t? Most mind ő fog járni a fejemben...<br />
Megint megráztam a fejemet, majd a telefont letettem magam mellé, és felültem. A kezeimet a pufi arcomra helyeztem, majd megcsapkodtam az arcomat, hogy egy kicsit felébredjek, meg, hogy ne ábrándozzak Tae után.<br />
Várjunk. Várjunk csak... Tae-nek vajon van valamilyen profilja? Úgy értem, hogy a közösségi oldalak közül? Jesszus, miért nem gondoltam erre?!<br />
Gyorsan a telefonom után nyúltam, és feloldottam, majd beléptem a Messenger-be. A keresőnél nem a telefonszáma után kerestem meg, hanem beütöttem a nevét: <i>Chul Bok Tae</i>.<br />
Rögtön kiadta elsőnek. A szívem a torkomba pattant, remegve mentem rá a képre. A szemeim nagyobbra tágultak, és csodálkozni kezdtem a profilképét. Szintúgy, mint nekem nincs Facebook-ja, csak itt Messengeren csinált profilt. Nézem, figyelem. Először tényleg nem ismertem fel ezt a lényt, de, ha jobban megfigyeled, tényleg ő az.<br />
Először kicsibe néztem meg, de nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg nagyobb méretben azt a csodálatos (szerinte csodálatos, nem szerintem) selfie-t.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaaZBkQtuGcllVRZoPbnyI3x5tAvyjX0vvdxWIDRO6wi1Ul3EKgrOP0N2NU88bE-gXChDzxlhYgt_UWyom0yk1iDD5jknDvLtm5sq9h2pAA2OmVxfYHx_67aAk1dy0L0TCLPs83BjQFqti/s1600/tattoo3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="494" data-original-width="495" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaaZBkQtuGcllVRZoPbnyI3x5tAvyjX0vvdxWIDRO6wi1Ul3EKgrOP0N2NU88bE-gXChDzxlhYgt_UWyom0yk1iDD5jknDvLtm5sq9h2pAA2OmVxfYHx_67aAk1dy0L0TCLPs83BjQFqti/s200/tattoo3.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A szívem gyorsabban verni kezdett a szokottnál. Most komolyan. Nem akarok ilyen lenni, de... Tae szerintem irtó szexi, és jól kinéző fiú. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A telefont óvatosan a fejemhez csaptam, és olyan hülye voltam, hogy véletlen rámentem a hívásra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Baszki! - minél hamarabb kinyomtam, nehogy jelezzen Tae-nek, de már késő volt, mert így is úgyis jelezni fog neki. - Basszus!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nyögdécseltem, miután felhívtam <i>ezt</i>. Már majdnem úgyis a sírás szélén voltam, de azért az Isten szenvedtessen még meg. Kösz, Isten.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Olyan hülye vagyok! - csaptam a fejemet újra a párnába. - ÁÁÁ! Most mi legyen? Vajon Tae látni fogja?! Fog valamit rá egyáltalán reagálni? Ááá! - visítozni és ordítozni kezdtem, de a szívem újra hevesen kezdett el dobogni. Egyszerűen félek, hogy mi lesz...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A telefont leraktam a fejem mellé, majd elfordultam tőle. Dühösen elkezdtem magamat hibáztatni, hogy mekkora egy barom vagyok. Legszívesebben most öngyilkos lennék, de azért az mégse tehetném meg. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Fél órán keresztül ezek a gondolatok futottak végig újra és újra, előröl és előröl. Egyszer csak megrezzent a telefonom, és a szívem megállt a dobogásában. Nyeltem, majd a telefonomhoz fordultam, és a kezembe vettem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Remegve megnyomtam a bekapcsoló gombot. Becsuktam a szememet, mert féltem, hogy mi lenne, ha Tae írt. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam a szemeimet, és pontosan rátaláltam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Tae írt</i>. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Baszki. - a fejem lángokban égett, nagyon ideges lettem. Izzadni is elkezdtem, de az volt a szerencse, hogy csak a kezem kezdett el izzadni. - Nyugi, nyugi van Jae. Hamar lerázzuk ezt a pöcst, és majd sikeresen nyugodt leszek életem végéig. Fhú. - kifújtam a levegőt, majd egy mélyre beszívtam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Feloldottam a telefont, majd rámentem a Messenger-re, és rámentem arra a "beszélgetésre", ahol véletlen felhívtam Tae-t.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Írta:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
5:47 PM</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Chul Bok Tae</u>: Hát szia</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Chul Bok Tae</u>: Miért kerestél? Baj van? Hirtelen beizgultál vagy mi? Kell segítség Jae?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Chul Bok Tae a becenevét a következőre állította</i>: <i>Jaee~</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Chul Bok Tae a saját nevét a következőre állította</i>: <i>Taee~</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Írj vagy hívj, ha van valami, amit szeretnél. Várok 😘</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A kis köcsög. Ne merjen nekem küldeni csókos smile-t, mert fellövöm az űrbe nyomikát. Ott meg majd bemegy a fekete lyukba, és meghal, majd az Alien (mint a mostani horror filmben) a hulláját megtalálja a Földön, és megeszi. Kész, vége. Happy End.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Vettem megint egy mély levegőt, majd elkezdtem neki visszapötyögni:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
5:49 PM</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szia Tae.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Véletlen hívtalak. Bocs.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: És parasztkám, ne küldj nekem csókos smile-t, mert akkorát kapsz 😡😤</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tae már rögtön visszaírt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
5:50 PM</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Há szia~</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Köszi a kedvességet. Ezt szeretem 🙉 Biztos, hogy véletlen volt...? 😏😏</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Igen, biztos, hogy az volt. Most hagyj. <span style="font-size: x-small;"><i>5:51 PM</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: N-E-M- 😫 Akarok valakivel beszélgetni~~ Így is uncsi az életem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Nem lehetséges, mert hiszen olyan sok lánnyal vagy egyetlen egy kapcsolattal, hogy az biztosan szórakoztató 😑 <span style="font-size: x-small;"><i>5:52 PM</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Áucs. Ez fájt lányka. Azért ez mára már nem igaz. Honnan veszed, hogy én most komolyan egy kapcsolatban vagyok ?? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Mert biztos, hogy így van. Miután rájöttem az igazságra, biztos, hogy így van 😇</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Küldhetek a hasamról egy képet ?? 😎 Túl szép, nem bírom, hogy valaki ne nézze meg. <span style="font-size: x-small;"><i>5:53 PM</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Küldj a ribancaidnak. És ez most, hogy jött?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgohveuAdazIq_xEFXPUrELveJz0bRblTeYbUD6Sr4zWehQfk5slOYrEuEmCNkoK3TrYF65HXfmelTo3flnS6bkFAtPU-NraWUJivfM8rvtIMnxNVWXrvOSypxwLx3VR2C5nT7aNzuuhl1w/s1600/FUCKMYASS.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="596" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgohveuAdazIq_xEFXPUrELveJz0bRblTeYbUD6Sr4zWehQfk5slOYrEuEmCNkoK3TrYF65HXfmelTo3flnS6bkFAtPU-NraWUJivfM8rvtIMnxNVWXrvOSypxwLx3VR2C5nT7aNzuuhl1w/s200/FUCKMYASS.PNG" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Taee~ egy fájlt osztott meg Önnel.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Szerinted még kell gyúrnom vagy most ez elég nekem?? <i><span style="font-size: x-small;">5:54 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem akarok ilyen lenni, de... egy kicsit elvörösödtem a has láttán. Így nem tűnik annyira szexinek, de, ha jobban belegondolok ez itt Tae kockahasa... NEM! Nem lehetnek perverz gondolataim vele kapcsolatban!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Szerintem ez így jó...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mi a szar? Miért írtam ezt?!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: TÉNYLEG?! Hm, nem is vagyok olyan rossz 😆 Kösz💘 Ezt most jól esett hallani Tőled 💞</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: ... <i><span style="font-size: x-small;">5:55 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: ?? No comment gurl? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Leesett a beszéd.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Valamit szeretnél, nem? Csak mondd. <i><span style="font-size: x-small;">5:56 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: ...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Most te kerültél depresszióba vagy mi 😓</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi rossz viselkedésem miatt. <i><span style="font-size: x-small;">5:57 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Azt hitted, hogy nem láttam mikor egy könnycsepp csúszott le az arcodon? Azt hitted, hogy nem láttam mikor megbántottalak, mert rossz passzba hoztalak? ... Tudod... Fura ezt hallani tőlem nem ? 😟 De az a lényeg, hogy nagyon, DE NAGYON SAJNÁLOM. Nem akartam, csak kicsúszott a számon. Megbocsátasz, Jae? 😣 Nem akartam, hogy összetörjem a szívedet vagy vlmi 💔→💓 Jobb így?? <i><span style="font-size: x-small;">5:59 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Lefagytam. Miután elolvastam a szöveget, amit Tae írt a szívem megkönnyebbült, de a másik fele meg hevesen vert Tae iránt. Annyira érzékeny vagyok e üzenetek miatt, hogy természetesen egy könnycsepp alakult a szememben, majd az arcomon keresztül a telefonom képernyőjére esett. Letörültem, aztán majd a szememet is megtöröltem. Próbáltam visszatartani a sírást, de most sikerült. Ha nem tudtam volna visszatartani, akkor biztos, hogy nem tudtam visszaírni Tae-nek. Ha sírok, nem tudok semmit se csinálni közben, de általában minden ember így van. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Feldolgozni nem tudtam rendesen, de legalább visszaírni sikerült.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Köszönöm Tae. Az igazság TÉNYLEG összetörted a szívemet, mikor hallottam azokat a szavakat, de most már sokkal jobban érzem magam, nagyon örülök, hogy elmondtad. Remélem nem nevetgélsz a telefon mögött, hogy milyen lányos vagyok vagy valami, de tényleg KÖSZÖNÖM😌 Ez most tényleg jól esett hallani😄 <i><span style="font-size: x-small;">6:00 AM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Akkor jó😁 Bocs, de tényleg. Öm, még lenne valamiről szó, amiről beszélni szeretnék veled.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Mi az? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Nem akarsz ma velem (valamikor) kimenni egy helyre, hogy beszélgessünk egy kicsit? Nem kívánkozok semmi rosszat tenni, ha rögtön arra gondolsz. De én nagyon szeretnék dumálni veled csak nem tom, hogyha te szeretnéd meg, ha van kedved ? 😕 <i><span style="font-size: x-small;">6:01 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Attól függ, hogy mikor? Egyáltalán mikor érsz rá? Mert én ma szabad vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Most ez azt jelenti, hogy akarsz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Aha. <i><span style="font-size: x-small;">6:02 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az igazság féltem megírni neki, hogy "Aha.", de annyira kíváncsi vagyok, hogy miről akar velem beszélni. Még utálom, nem javult egy fokkal se, de kíváncsi vagyok, hogy mit akar tőlem...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Este 7 óra? ? <i><span style="font-size: x-small;">6:03 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Okés. Nekem jó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Találkozzunk este 6:54-kor a Burger Hunter Plus-nál. Nem a kicsinél, hanem a nagynál. Nem kell hoznod pénzt, majd én fizetek💲💲 <i><span style="font-size: x-small;">6:04 PM</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Jaee~</u>: Köszi. Oké, majd akkor... tali.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Taee~</u>: Ok szia👀👀</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És vége lett a beszélgetésünknek. Az utolsó üzenetemet újra elolvastam, és nehezen tudtam elképzelni, hogy én most komolyan leírtam. Olyan furcsa volt olvasni, hogy: "Oké, majd akkor... tali". 8 év elteltével nem írtam még ilyet Tae-nek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
***</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Állítólag csak 6:54-kor találkoznák Tae-vel, de én már itt rohadok a hülye Burger Hunter Plus-nál, mikor az óra háromnegyed hetet ütött.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Idegesen méregetni kezdtem magamat a szemeimmel, és az arcomat felpuffasztottam, mert annyira mégsem tetszett, hogy ezt vettem fel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egy sötétkék rövid ujjú, amin egy farmerkabát van. Rajtam volt még a fekete baseball sapkám, de azt már rögtön levettem mikor megérkeztem a találkozási helyre, mert idegesített, meg attól féltem, hogy elrontja a kiegyenesedett hajamat. Nehogy kócos legyen, és Tae kinevessen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egy világoskék rövidnadrág volt még rajtam, és egy bokáig érő, fehér zoknit húztam még fel a tornacipőmre. Nem készültem fel arra, hogy ez inkább randi lesz, ez csak egy találkozás, semmi több. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egy EXO-s hátizsákot vettem fel, ami viszont passzolt, mert fekete volt, és nem olyan nagy, mint tényleg egy kiránduló táska. Szóval... tökre illett a cuccomhoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Jó, mielőtt még nem tudtátok volna, de én kpop fan vagyok. Először SF9 táskát akartam rendelni, de aztán rájöttem, hogy az EXO-t mégis jobban szerettem. Aztán két hétig nem döntöttem el, hogy melyik legyen. Rá a harmadik hétre megrendeltem ezt a táskát. Örülök neki, hogy végleg eldöntöttem, hogy megrendeljem valamelyiket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A lábujjaim idegesen mozgolódtak a cipőmben. A fogaimmal vicsorítottam az elhaladó embernek, aki természetesen, hogy megijedt tőlem. Inkább féljenek, minthogy szeressenek engem. Eleve nem akarok furcsa és különös idegenekkel kapcsolatot teremteni. Hacchan viszont első látásra kedves volt, vele persze, hogy tovább építettem az ismerkedési körömet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kivettem a farmerkabátom zsebéből a telefonomat, és megnéztem az időt. 6:52. Hol van Tae? Ahogy régen ismertem nem szokott késni. Ez is a változása, haha. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bambultan nézem a telefonomat, majd érzek egy szusszanást.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jae, mi az?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jesszus! - Tae állt előttem, és nézte, hogy mit csinálok a telefonomon. - A szívbajt hoztad rám! - rácsaptam a vállára. - Te pöcs!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Bocs, de vicces volt. - nevetett, majd mosolyogni kezdett, és figyelmesen végigmért. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi van? Nem tetszik? - elfordítottam a fejemet, és vörös lett az arcom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nekem tetszik. Furi első látásra, de majd megszokom. - az arcomhoz hajolt, majd megpuszilta a fejemet. - Cuki. - súgta a fülembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te köcsög! - most a fejére csaptam. Megrezzent egy kicsit, de nem zavarta. Rám kacsintott, majd megfogta a kezemet, és bevezetett az étterembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mind a ketten körülnéztünk, hogy hol van üres hely. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ott ni. - mutatott Tae a leghátsó helyre, ami teljesen üres volt. Meghúzott, majd az üres helyekre mentünk. Én elengedtem a kezét, és gyilkos fejet vágtam, majd levettem a farmerkabátot, és leültem a helyre. A táskát is levettem magamról, és magam mellé raktam. Az asztalra könyököltem, és felhúzott szemöldökkel Tae-t néztem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Valami baj van, Tetkó Herceg? - széles mosoly eredt az arcomra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Haha, nagyon vicces. - kinyújtotta a nyelvét. - Nem, de viszont leveszem a kabátocskámat. - úgy is tett. Levette, én meg rögtön el is fordítottam a fejemet. Tele volt a keze tetkóval, még az ujjai is tetkóval voltak díszítve. Fekete rövid ujjúban volt, de annyira rásimult a hasánál meg a mellkasánál, hogy egy kicsikét lehetett látni a kockahasát. A karjai is izmosak voltak, ki volt gyúrva, látszódik is rajta. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Na, mit kérsz? Nem kell jönnöd. - rám nézett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Egy ketchupos hot dogot, és hozzá kólát. Kész, ennyi. - megint elfordultam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Oké. Megyek akkor. - intett, majd a pénztárcájával együtt a pénztárhoz ment, és már rögtön beszélni kezdett az eladóval. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az étteremben nem voltak olyan sokan, sőt, kevesen is voltak. Hát persze. Hétköznap. Este 7 óra. Ki akar ilyenkor idejönni? Jó, magunkat kihúzom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tae úgy kb. 2 perc múlva már visszajött az asztalhoz, majd leült velem szembe. A pénztárcát elrakta, majd az ujjait összekulcsolta, és az összekulcsolt ujjait rárakta az asztalra, és figyelmesen nézni kezdett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi van már megint? - elpirultam, és kiöntöttem rá a nyelvemet. - Úgy nézel rám, mint, aki éppen most szül vagy valami. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te most szülsz? - poénosan csodálkozni kezdett. - Hol a baba?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te kurva. - a középső ujjamat mutattam meg neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hé, nem vagyok kurva. És eleve ne használd ezt a szót pasikra, mert a kurva az lányból van. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tudod, vannak buzik is e világon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tényleg? Na ne mondd. - megint poénosan rángatta a fejét, közben idegesítette, hogy ezt mondtam. - Olyan vagy, mint egy kisgyerek, aki most jött rá, hogy nemcsak pasi herceg és lány hercegnő szerelem van a világon, hanem azonos neműek köztik is kialakulhat a szerelem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kösz, hogy mondtad. - a fejemet fogtam, és rájöttem, hogy akkora baromság volt, hogy eljöjjek erre a találkozóra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Itt is vannak az ételek. - hirtelen lerakta az asztalunkra a kiszolgáló, és ránk mosolygott. - Jó étvágyat hozzá!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Köszönjük. - a lányra mosolyogtam, majd a kajára vetettem a szememet. Hát a kaja az fontosabb számomra, mint a lány mosolya.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elment a lány, és visszafordult, és Tae-re nézett, aki már a szájába tömte a hamburgert. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A lány észrevette, hogy éppen őt nézem, és ahogy néztem kb. gyilkos arcom lehetett. Megijedt, majd visszament a pultjához, és a munkájába vágott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi az? - Tae teli szájjal, és kidülledt szemekkel figyelt engem. - Nem eszel? - kiesett egy salátadarab a szájából, ami ráadásul majonézes volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- De eszek. - cukin néz ki Tae, mikor fel van puffadva az arca, emiatt elpirultam, majd a kezembe vettem a hot dogot és beleharaptam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Óvatosan enni kezdtem, mert nem akartam, hogy lecsöpögjön a ketchup vagy leessen egy darab. Tae csak jól tömte magába a hamburgert, már úgy szerintem megette a felét is. De értitek, ez nem kis darab hamburger, hanem bazi nagy. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az igazság nemcsak azt néztem, hogy Tae perpillanat mit csinál, hanem még azt is néztem, hogy hogyan csinálja. Míg lebambultam, hogy néztem őt, észrevettem, hogy már megette azt a hamburgert. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Á, ez most jól esett. - büszkén simogatta a hasát, majd rám nézett, és csodálkozni kezdett. - Nem tudsz enni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi van? - felnéztem rá, mert miután abbahagyta az evést, nem akartam, hogy megtudja, hogy pontosan őt néztem. - Miről dumálsz-</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Késő volt. Tae egy szalvétával letörölte az arcom mellett ketchup nyomatot, majd megsimogatta a buksimat.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jó kislány. - gonosz mosoly került az arcára. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hozzád vágjam a hot dogot? - felemeltem a kezemben lévő hot dogot, és összehúzott szemöldökkel figyeltem Tae-t. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kérlek. - elfordította a fejét, majd boldogan mosolygott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem, mert a kaja fontosabb. - csak egy pár falat volt a hot dogból, ezért gyorsan megettem. - Köszönöm az ételt. - teli szájjal intettem neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szívesen. - kacsintott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Beleittam a kólámba, talán olyan gyorsan is ittam, hogy majdnem az egészet kiittam. Abban is csak pár korty maradt, azt rögtön megittam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Áj, ez jól esett. - megtöröltem a szalvétával a számat, majd felálltam és a hátamra vettem a táskámat.- Ennyi elég volt veled. Köszi a kaját, talán csak azért jöttem el veled.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hé, várjá' má'! - mondta Tae, és ő is felállt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én már annyira gyors voltam, hogy az ajtónál termettem, és onnan még gyorsabban kezdtem el lépkedni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- JAE! - Tae ordítozni kezdett a mély hangjával, majd utol ért engem, és a karommal együtt elkezdett engem rángatni valahova.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te perverz! Hova viszel?! - próbáltam ellenkezni, de nem tudtam, mert erős volt a szorítása, meg eleve erős fiú. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nyugodj már le! - rám nézett, majd átmentünk egy átjárón, és látom, hogy egy parkba visz engem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne mondd, hogy itt akarod-</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Eszem ágába se jutott! - megint rám ordított. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Rángatni kezdett megint, hogy jöjjek gyorsabban. Észrevettem, hogy mit akart.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Megálltunk egy korlátnál, majd elengedte a kezemet, és a korlátra esett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Erőszakosabb lettél Jae. Ez nem tetszik! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A várost lehetett látni, sötétben. Nagyon szép kilátás volt. Több ezer fény világított több helyen. Lehetett látni több épületet is, például a bankot, az iskolákat, a kórházat vagy bármi mást. A szemeim csillogtak, annyira szép látvány volt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tae mellé mentem, majd a korlátba kapaszkodtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ez gyönyörű. - egy kicsit jobban kihajoltam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te meg azt hitted, hogy egy parkban foglak megerőszakolni. Azért azt má' nem csinálnám. - bús arca lett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Köszi, hogy elhoztál ide. - rámosolyogtam, majd elpirulva, de ügyesen megsimogattam a fejét, mint egy kisgyereknek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Miután megtettem, tudtam, hogy még vörösebb lett a fejem, de nem érdekelt. Majd újra a kilátás felé néztem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Az igazság... - Tae még jobban közelebb jött hozzám, és éreztem kiegyenesedik, majd megfogja a kezemet, és összekulcsol (az ujjaival) velem, majd a korlátra rakja az összekulcsolt kezeinket. - Mindig ide jöttem, ha valami bajom volt, vagy sírni akartam. Féltem otthon sírni, mert akkor elkezdenének aggódni, amit nem szeretek. Akkor is ide jöttem, mikor dobtál, és nem tudtam, hogy mitévő legyek. - lehajtotta a fejét, majd rám nézett. - Ez az a hely, amit megakartam Neked mutatni. Rajtad kívül még nem mutattam meg senkinek. Te vagy az első, akivel először itt vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elpirultam, meg egy kicsit mérges lettem, hogy meg merte fogni a kezemet, de míg ezeket elmondta, akkor már nem is zavart, hogy egymást kezét fogjuk. Átéreztem a melegségét, ami nagyon jól esett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Élveztem, hogy Tae újra a közelemben van, pontosan mellettem áll.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-70916538928781861862017-07-21T23:37:00.000-07:002017-07-22T03:50:55.589-07:00✧1. fejezet✧<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Meg is hoztam a prológus utáni 1. fejezetet! Tudom, későn hoztam ki, mert most év végén kellett nekem a javítás vagy jobb jegyet akartam (pl. 4-ről ötösre sikerült). De azért remélem tetszett a prológus, megpróbáltam a legjobbat kihozni!<br />
Ebben a részben az tudjátok majd elolvasni, ahogy a mi kis főhősnőnk találkozik újra Tae-val, aki <i>kicsit</i> más milyen, ami régen volt. Kicsit megrázza Jae-t a helyzet, de igyekszik nem tartani a kapcsolatot Tae-val. Jae nem tudja, hogy mitévő legyen. Utálja a fiút, de még mindig van hozzá valamilyen köteléke. Vajon Jae rá fog jönni?<br />
A rész szerintem izgalmas, meg egy kicsit humoros (jó, talán meg szívzaklató) lesz. Tudjátok milyen érzés <i>8 év</i> elmúltával újratalálkozni? Szörnyű. Lehet, hogy nem is ismernéd meg az illetőt, csak hülyén bámulnád, miután rád köszönt. Régi barát, új élet. Kicsit furi, nemde? De Jae minden tőle telhetőt megcsinálja! Hiszen ő a mi nőnk!<br />
Ennyit fűznék ehhez a részhez. Ha tetszett a prológus, remélem ez is fog tetszeni! További jó olvasást kívánok az 1. fejezethez!<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kim Lee</i><br />
<i></i><br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">1. fejezet</span></i></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1-RR3ZyC_8Uq0xYLJxwfh_dqMLXmHfZ3jjd7RcgjKXY8kWUux_nxWtT_kVoIvpcgjwx46EylHy4kzv56LI7Luk_4Rt2GgBbKHqiyPgOt4PnIRBiPeDswluIsE9AE-y_i9WOeuhceFWI_g/s1600/flower8.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="500" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1-RR3ZyC_8Uq0xYLJxwfh_dqMLXmHfZ3jjd7RcgjKXY8kWUux_nxWtT_kVoIvpcgjwx46EylHy4kzv56LI7Luk_4Rt2GgBbKHqiyPgOt4PnIRBiPeDswluIsE9AE-y_i9WOeuhceFWI_g/s320/flower8.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: Hedley - Lose Control</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jól van, jól van! Értettem anya! Na, de most szia! - kinyomtam anyát, és sietve tovább sétáltam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Istenem. Anya pont most kért meg engem, hogy vegyek neki egy kis kávét. Pont, mikor a fotózási feladatomat kellene csinálnom. De hát persze, hogy először a szülő kell. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Cho Jae Hwa. Igen, ez a nevem. 25 éves vagyok. Szöulban élek. Egy anyával élek, egy kis kertes házban. Plusz, egy fő van velünk. Egy husky él még velünk, akinek a neve Lily. Tudom, tudom. Ez nem koreai név, de ez a név mindig is tetszett nekem. Sőt, az volt a szerencse, hogy mikor megvettük, akkor lány volt. Várjunk. Ez hülyén hangzik, mert perpillanat is lány. Pf, de hülye vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Fotózással foglalkozok, viszont nem járok egyetemre. Egy blogot vezetek, ahova a mindennapos képeimet posztolom. Nincs Facebook-om, de Messenger-em van. Ma már (tudjátok) lehet Facebook profil nélkül csinálni Messenger-t. Pf, túl könnyű.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A képeimre sokan felfigyeltek, egyszer még egy filmproducer is felfigyelt, és kommentet is írt. Büszke vagyok magamra. Viszont, egy valami nagyon zavar, már 8 éves.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Tae</i>. A fiú, akit szerettem. Akiben hittem. Akit még évekig elbírtam volna. Hát... Sajnos nem ez nem sikerült. A fiú kihasznált engem, elég rosszul. Mára már egy kis szingli lány vagyok, semmilyen szerelemmel az életében. Még mindig várok az igaz szerelemre, de az igazság félek tőle, mert mi van, ha megint kihasználnak? Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Anyukám sokszor mondja, hogy biztos lesz egy olyan fiú az életemben, aki nem fog soha átverni vagy akár kihasználni. Anya elmondta, hogy az én édes apukám nem használta ki soha anyut. De az én apám már nincs a Földön. Már a Mennyekben van, egy hülye baleset miatt. És a baleset nem miatta történt, hanem egy öreg néni miatt, aki életében először vezetett. Brr. Inkább nem mesélem tovább, mert rossz kedvem lesz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tae-re visszatérve, a találkozásunk igazán, sőt, NAGYON furcsa volt. Képzeljétek, hogy egy szép gimnáziumi napon kitalálták az osztálytársaim, hogy csináljunk Pocky játékot. Én rögtön nemet mondtam, de észrevettem, hogy erre az egy játékra a szomszéd osztályból is átjött Tae. Igen, külön osztályban voltunk. Igen, és végül azért szálltam be ebbe a játékba, mert a <i>crush</i>-om is játszott. Tae először azt se tudta ki vagyok, hogy egyáltalán létezek-e ezen a Földön. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az osztálytársaim úgy játszották, hogy egy kis cetlire mindenki ráírja a nevét, s egy sapkába dobták mindet. Kb. 5 menet után azt mondták nekem, hogy én húzzak. Bólintottam, és remegve, idegesen beraktam a kezem a sapkába, és kiválasztottam egy cetlit. Kifújtam a levegőt, majd beszívtam. Remegve, és szép lassan kinyitottam a cetlit. Kiguvadt szemekkel, és tátott szájjal néztem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Chul Bok Tae</i>. Ez a név volt ráírva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Felolvastam az osztály előtt, és szintúgy, mindenkinek leesett az álla. Az egyik fiú beleröhögött, de Tae megcsapta. Tae-re néztem, aki el volt pirulva. Körülöttem mindenki nevetve sugdolózott, én csak lehajtottam a fejemet, és a körmeimet kezdtem el piszkálni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mindegy, legyünk rajta túl. - éreztem, hogy Tae megfogja a kezeimet, és pontosan a szemeibe néztem. Észrevettem, hogy már egy pocky volt a szájában, és szeretné, hogy a másik végét vegyem be a számba. Gyorsan túl akartam lenni. Tudom, hogy egy számomra jó lenne, ha Tae megcsókolna, csak a többiek cikiznék Tae-t, ami nem lenne jó. Gyorsan a számba vettem a másik végét, majd Tae-vel egyre közelebb mentek az ajkaink, míg egyszer csak tényleg egy csók következett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tovább nem mesélem. A hercegnő és a herceg csókja. Ez az egy csók után összejöttünk már egy nap. Hát nem furi? Csak egy hülye csók volt, fiatalkoromban. De mára már érettebb vagyok, szóval nem lesz gond!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Telefonomat nyomkodva sétáltam a kávézó felé, igyekeztem sietni. Mert minél hamarabb szerettem volna csinálni a fotózási feladatomat. Vagyis, köhöm. A fényképet. Ez nem feladat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Éppen arra vártam, hogy közben írjon nekem az egyik legjobb barátom, aki pontosan 2 évvel idősebb nálam, és már van neki férje. A lány neve Baek Ha Kyong, és őt is furcsán ismertem meg. Ugye blogot vezetek, ő meg csak rátalált a blogomra, és csak szimplán elkezdtünk együtt beszélgetni, és azóta barátnők vagyunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Vártam, hogy Hacchan írjon nekem, mert megígérte, hogy fog nekem írni, egy fontos ügy miatt, amit nekem meg kellene csinálnom. Istenem, minden erre az egy napra esik. Még csak valami olyasmi kellene, amitől már tényleg egy hátast dobok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A gondolataim futkorásztak bennem, majd végre megérkeztem a kávézóhoz. Rögtön berontottam az ajtón, és idegesen köszöntem a munkásoknak. Becsuktam magam mögött az ajtót, és rögtön a pulthoz mentem, hogy hadd kérjek egy rohadt kávét az anyámnak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Öm, elnézést! - intettem a munkásnak. - Szeretnék egy Capuccino-t kérni, de sietősen. Nagyon sietek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Várjon még kb. 10 percet, mert elromlott a gép. - bólogatott a munkás, közben olyan geci mosolyt vágott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tessék? - felhúztam az egyik szemöldökömet, és komoly arccal bámultam meg a csávót. - Ez most vicc?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem, vagy jöjjön később. Mondjuk később már zárva leszünk, szóval sajnálom, de- </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kuss legyen. Kell nekem az a Capuccino, mert anyám kinyír. - sóhajtottam egyet, és mérgesen lehuppantam a pult előtti székre, és megfogtam a fejemet. - Mindegy. Megvárom. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jae?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Hallottam, hogy egy mély hang a nevemet szólítja, talán kérdően is mondta. Először nem akartam elengedni a fejemet, se ránézni az illetőre. Féltem, hogy mi lesz. Nyeltem egy nagyot idegemben. Végül, jobbra fordítottam a fejemet, és látom, hogy egy fekete hajú fiú engem bámul. Rögtön felismertem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tae? - kiguvadt szemem, és már a düh özönt bennem. - Tae, te vagy az?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Oldalról felismertem, de mikor a szemeink egymásra találtak egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy komolyan ő az. Tele volt tetoválásokkal, még a szeme mellett is volt egy. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez itt mellettem komolyan Tae.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Megnőtt a hajad. - elfordult, majd beleivott a kávéjába. - És be van festve. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szarok rá. - dühösen elfordultam, és, ha most nem lenne itt sok ember, akkor akkorát behúznék neki, hogy halott lenne. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hogy beszélsz. Lány vagy. - lecsapta (óvatosan) a kávéját az asztalra, és megrázta a fekete haját. - Furi hallani téged csúnyán beszélni. Megváltoztál.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ez a te hibád. Már nem is érdekel, hogy mit mondasz, szóval kussolj. - idegességem miatt többször nyeltem nagyobbakat, de ez annak a célja volt, hogy a dühömet elfojtsam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Váó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Váó, az izéd.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kh. Azt már azért nem akarod kimondani. - nevetett, de a nevetése teljesen más volt, mint régebben. Mélyebb és egy nagyon kicsit komolyabb. Olyan felnőttesebb lett. Mondjuk a tetkói miatt nem nézem el őt egy normális felnőttnek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hölgyem, a kávé kész van. - lerakta elém a munkás, s megint az a geci mosolyt vágta. - Csak vicceltem, hogy elromlott a kávéfőző. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hülye parasztok vagytok mind a ketten. - ledobtam Tae mellé a pénzt, még többet is adtam, amennyit nekem kellene fizetni. - De tessék, kifizettem a tiédet is, Tae. Láttam, hogy éppen kotorászol a zsebeidben és, hogy nincs pénz nálad. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elpirultam, majd elvettem a kávét, és elkezdtem kifelé menni. Végül az ajtóhoz értem, és kimentem a boltból.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Balra fordultam, és igyekeztem minél hamarabb elkerülni ezt a szitut. A szabad kezemet a szám elé raktam, és már majdnem sírásban törtem ki. <i>Ez az előbb Tae volt</i>. Nem tudom felfogni, nem hiszem el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Már egy könnycsepp lefojt az arcomon, de gyorsan letöröltem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hé, kis csajszi! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Valaki hirtelen megfogta a karomat, ami az arcomon volt. Egy ismeretlen fiú volt, aki valószínűleg be volt rúgva. 6 óra lehetett, de az idő nagyon nem számított. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Né, né~ - hajolt közelebb hozzám, s a homloka már az én homlokom volt. - Szórakozzunk egy kicsikét~</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem! - elpirulva, és mérgemben a fiúra pólójára öntöttem a kávét. - Kérem szépen, hagyjon békén! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Te ribanc! - a fiú a falhoz nyomott, és a nyakamba harapott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Áucs. - rugdostam össze-vissza, mégsem sikerült kiszabadulnom a szorításából. - Hagyj békén!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Khm.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A hang felé fordultam. <i>Tae</i> volt az.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Bocsánat, hogy megzavarom Önöket, de azzal a lánnyal beszélni valóm van. - felhúzta a vállát, és mosolygott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- He?! Mi van tökös? - elengedett a csávó, és Tae-hez ment és megakarta őt verni, de Tae gyorsabb volt, és hamarabb behúzott a csávónak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Gyere! - a csávó összeesett a földön, végül Tae meg megfogta a kezemet, és elhúzott engem a fiú mellől, végül futásba eredtünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tae! - elpirultam, majd a hátranéztem, és láttam, hogy a fiú még mindig nem ébredt fel. Ennyire erős volt Tae ütése?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne mondj semmit! Elnézést! Bocsikaaa~ - Tae több emberkét és félretolt, hogy mi minél hamarabb elmenjünk arról a helyről. - Elnízést emberek~</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én még nem is fogtam el, hogy most Tae-vel kézen fogva futunk a nagyvilágban. Egész végig Tae erős, és izmos hátát néztem, aztán meg megnéztem a tetovált kezét, ami az én kezemet fogja. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem figyeltem, hogy merre menjünk, csakis Tae-t néztem. Minden egyes pontját megfigyeltem, és paradicsomfejem lett. <i>Tae olyan szexi lett</i>.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
MI A SZAR?! NEM, NEM, NEM!! NEM SZABAD EZEKET MONDANOM, HISZEN EZ A PARASZT KIHASZNÁLT ENGEM!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Á, most megállunk itt. - Tae leguggolt, majd elengedte a kezemet. Lihegett, mint egy kiskutya. - Fú, ez rázós helyzet volt. Azt hittem kidöglök. - felállt, majd a hajába túrva rám nézett. - Mi az? Vörös vagy, mint egy alma. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi?! Tessék? - a két kezemet az arcomra raktam, és Tae arcára néztem. - Ja, ja semmiség! Csak...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Csak? - pontosan elém jött, és a leheletét éreztem a homlokomon. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne gyere a közelembe! - felordítottam, majd hátrébb mentem és egy kung fu pózba vetettem magam. - Vagy végzek veled.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Azt látnám. - unott feje lett. A zsebébe nyúlt, majd elővett egy cigarettacsikket, amire én rögtön felébredtem. <i>Tae, cigizik</i>?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elé mentem, és kivertem a kezéből a cigarettacsikket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tudod milyen egészségtelen ez az egész cigizés?! Rákos is lehetsz! - elpirultam, mert elég jól tudtam, hogy Tae ki fog röhögni a viselkedésem miatt. - Bele is halhatsz, ami nem-</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ó, szóval aggódsz értem~? - Tae keze az arcomra érkezett, majd felemelte, és a szánk csak pár centitől volt egymástól. - Milyen kedves. - perverz mosoly került fel az arcára. - Hiszen utálsz engem, nincs igazam?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Engedj el! - most a kezét csaptam meg. - Igen, utállak!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Akkor meg miért mondasz ilyeneket? Akit állítólag utálnak, annak nem szoktak kedveset mondani.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mert... - összekulcsoltam a kezemet, és a cipőmet kezdtem el bámulni. - Egykor még a fiúm voltál, miért ne aggódnék...? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hiszen kihasználtalak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Síri csönd lett a fejemben, és magunk között. Szóval Tae tényleg kihasznált. Nem hiszem el, hogy Tae komolyan kimondta, ami egész végig engem bántott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Pf. milyen idegesítő, hogy már ennyitől olyan leszel, mint egy kis nyuszi. - a hangja ideges lett. - Ezért utálom az olyan lányokat, mint te.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mi? Utál? Az olyan fajta lányokat, mint én? Mi? Ezt komolyan gondolta? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Értem. - egy könnycsepp lecsúszott az arcomon, de nem tudtam rájönni, hogy miért. - Ez fájt, de kit érdekel? - felnéztem rá, és egy erőltetett mosoly vetettem az arcomra. - Hiszen nincs senkim, aki a szerelmi bánataimmal és problémáimmal foglalkozna. - megtöröltem a pulcsimmal a szememet, és próbáltam visszatartani a sírásomat, de nem ment egykönnyen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Jae... - láttam, hogy Tae felém akar nyúlni, de én meg elhaladok mellette.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Örültem, hogy találkoztunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És elváltak az útjaink. Tae még el se köszönt tőlem, vagy valami, mert már elhagytam a terepet. Nem akarok többet találkozni vele. Istenem, hagyjon békén ez az ember. <i>Kérlek, ne legyen meg vele a jó kapcsolatom</i>.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Könnyezve, talán már megint sírva sétáltam, és olyannyira siettem, hogy nehogy kövessen. Elővettem a táskámból a telefonomat, hogy megnézzem, hogyha írt-e nekem Hacchan. Igen, írt:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
5:47 PM</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Szia!! Írj vissza~</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">6:08 PM</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: Na, HWANCHA ÚRI HÖLGY!! Hun van? Valami történt, hogy a kegyes ujjacskái nem pötyögnek vissza?? Írj vagy akár hívj fel, ha a Szöuli erdőben van, majd akkor szólok, hogy hol vagyok s come heree~ Ok? Na, csá'</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Elolvastam az üzenetet, majd előre néztem, és rájöttem, hogy tökre szerencsém volt, mert a Szöuli erődhöz közel lakok, szóval hamar oda tudok érni. Ráadásul, ahogy látom, pont a Szöuli erdő melletti utcában vagyok, szóval úgy még kb. 5 perc van hátra az utamból.</span><br />
<span style="font-size: small;">Igyekeztem, mert tudom, hogy milyen Hacchan, ha ideges lesz. A könnyeimet törülgettem, nem akartam, hogy Hacchan meglássa, hogy sírtam egész odáig, míg vele nem találkoztam. A legjobb barátnőm perpillanat, de, ha mégis meglát engem, hogy sírtam... Egész nap nem fog engem békén hagyni. Max. elmondom neki, hogy mi történt, csak ne kezdjek el bőgni közben. </span><br />
<span style="font-size: small;">Már a Szöuli erdőnél voltam, mikor pont ráírtam Hacchan-ra:</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">6:14 PM</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><u style="font-style: italic;">Hwancha</u>: Szia, itt vagyok már. Hol vagy?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><u style="font-style: italic;">Hacchan</u>: A kapunál? Ok. Akkor fordulj jobbra, kb. pár méterre ülök egy padon. Várok 😊</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><u style="font-style: italic;">Hwancha</u>: Ok. Megyek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Engedelmeskedtem. Jobbra fordultam, majd sétáltam még úgy kb. 3 percet, mire megláttam a barátnőmet. Futva mentem oda hozzá, közben ezt ordítozva:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">- Hacchan! Itt vagyok! - intettem neki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Felemelte a fejét, mert a telefonját bámulta. Felállt, és boldogan pattogni kezdett, és a karjait kitárta, hogy majd megtudjam ölelni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Végül, a kezeiben érkeztem meg. Megöleltük egymást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">- Végre itt vagy, gyerek. - boldogság hangzott a hangján. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Khm. És ez most furán néz ki, mert én 155 cm vagyok, Hacchan meg valami 168, és ráadásul még magassarkúban is volt. Úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, aki éppen az anyjára talált. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aham. - bólintottam, és minden cikiséget gyorsan kivertem a fejemből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elengedtük egymást, majd egymásra mosolyogtunk. Végül jött máris a beszólása Hacchan-nak:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsike vagy, hobbit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. - lehúztam a számat és az arcom felpuffant. - Na, mi az, amit akartál? - leültem a padra, majd levettem a hátamról a táskámat, és kivettem belőle a fotógépemet. Elkezdtem lapozgatni a képeim között. - Valami fotózási ügy? Kell segítség, vagy mi? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, fotózni is kell, de arról majd később. - leült mellém, majd összekulcsolta az ujjait. - Az igazság, egy nagyon fontos dolog lenne, amit szeretném, ha nem mondanád el senkinek, sőt, még a férjemnek se. - sóhajtott egyet, majd a bociszemeivel rám nézett. - Megígéred?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, esküszöm az életemre is. - rámosolyogtam. - Na, mondd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igazság az, hogy... - nyelt egyet, majd kimondta - terhes vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megálltam a képeim nézegetésében. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - közelebb hajoltam Hacchan-hoz, és a szemeim úgy kiguvadtak, mint az egész Világegyetem. - Mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyereket várok. - felállt a padról, és boldogan pattogni kezdett előttem. - Kicsikét tegnap este szórakoztam Secchan-nal (<i>férje Hacchan-nak</i>). Hehehe - elpirultan, és zavarodottan nevetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most komoly? - leesett az állam. - Te nem viccelsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, fogd már fel! - visszaült mellém, és a jobb kezemet megfogta, és szorongatni kezdte. - Ma voltam vizsgálaton, és azt mondják, hogy egy kis teremtés fejlődik a pocikámban. Annyira boldog vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- És miért nem mondod el Secchan-nak? Miért nem szabad tudnia?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert holnapután lesz a születésnapja, és megakarom ezzel lepni. - nevetett. - Hát nem csodás? Ha anyáék is megtudják, repdesni fognak az örömtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó neked. - búsan újra nézegetni kezdtem a képeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm? Nem örülsz? - az arcomhoz hajolt. - Baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy baj! Sőt, még örülök is a boldogságotoknak. Csak... - megráztam a fejemet. - Inkább nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, mi az? Elmondhatod nekem. - újra megfogta a jobb kezemet. - Valami történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találkoztam Tae-vel, aki engem kihasznált a gimnáziumi időmben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Azzal a köcsöggel? Pff, olyan hülye volt eldobott téged. Meg kellett volna téged tartania. - vicces fejet vágott. - Hogy kaphatná be az a pöcs. - a szája elé rakta a kezét. - Bocs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodtan mondhatod rá. - nevettem, mert tényleg vicces arcot vágott. A vállára hajtottam a fejemet. - Köszönöm Hacchan, hogy itt vagy nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez csak természetes. - ő is ráhajtotta a fejét a fejemre, majd mind ketten becsuktuk a szemeinket, és csak boldogan hallgattuk egymás szuszogását. </div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-86443047796146441592017-07-20T06:13:00.000-07:002017-08-20T11:50:45.219-07:00✧Prológus✧<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Meghoztam a prológust, amiben majd ezt tudod elolvasni, hogy milyen volt a gimnáziumban Jae és Tae kapcsolata, és mi történt pontosabban a szakításnál. Nem olyan síros rész ez, de azért mégis fájhat egy szakítás, aki olvassa és jól tudja, hogy milyen rossz érzés ez az egész. Amúgy... kicsi <i>huncutság</i> is lesz benne, szóval, aki kiskorú, az ne olvassa tovább! Remélem tetszeni fog a prológus, és majd ezután kezdődik az 1. fejezet, vagyis az újrakezdés! További jó olvasást kívánok!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<i>Kim Lee</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Prológus</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK3d8y8wGo0a9-r72Sh3c8m8GcHAJw0OviDxLpYcBt6K3DsMng6IqzBUOuvBgqAlTL3asAxfGbL05B177yAhV2_LAeVhaK3j3D3eYMrWEs53n1d7eJ9a111PtwLPYXU8dvHNesYk3FkjF/s1600/couple.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="640" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK3d8y8wGo0a9-r72Sh3c8m8GcHAJw0OviDxLpYcBt6K3DsMng6IqzBUOuvBgqAlTL3asAxfGbL05B177yAhV2_LAeVhaK3j3D3eYMrWEs53n1d7eJ9a111PtwLPYXU8dvHNesYk3FkjF/s320/couple.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;">↑Anya csinálta kép↑</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">- Kész is van! - anyukám büszkén lefotózott minket, majd boldogan nevetett. - Remélem jó képet csináltam. - nevetett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Tae és az én ajkaim elengedték egymást. Boldogan, és mind a ketten mosolyogva megnéztük egymást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">- Ez a csók most jó volt. - mosolygott Tae, és a szemeit jobban összehúzta. - Mondjuk a többi is csodálatos volt, Jae. </span><br />
<span style="font-size: small;">- Tudod, anyám is itt van. - a kezeimet a vállára raktam, és megpusziltam a homlokát. - Sőt, le is fotózott minket.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Nem baj, mert én kértem. - megpuszilta Tae a nyakamat. Kicsit kirázott a hideg, de majd utána jól esett a csók a nyakamnál. - Megnézhetjük a képet? - nyújtotta az egyik kezét anyukám felé, aki a földön ült, és vigyorogva nézett minket.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Tessék csak. - odaadta Tae kezébe a kamerát. - Áh. - megtámaszkodott a lábán, majd sikeresen felállt. Megporolta a fenekét, majd mondta tovább - Csinálok egy kis rizst meg sült kacsát, rendben srácok?</span><br />
<span style="font-size: small;">- Tökéletes. - bólogattam.</span><br />
<span style="font-size: small;">Anya kiment a szobámból, majd becsukta az ajtót maga mögött. </span><br />
<span style="font-size: small;">- Hadd nézzem meg a képet! - leszálltam Tae-ról, majd mellé huppantam és a fejemet a vállára hajtottam. </span><br />
<span style="font-size: small;">- Tessék. - a kamerában a képhez lapozott, és ő is jobban megfigyelte a képet. - Azta, anyukád ezt jól lefotózta. </span><br />
<span style="font-size: small;">- Anya nagyon szeret fotózni, mióta megszülettem. - mosolyogtam, majd éreztem, hogy Tae feje az én fejemre esik. - Tae.</span><br />
<span style="font-size: small;">- Igen?</span><br />
<span style="font-size: small;">- Vajon, ha nem egy suliba járnánk, akkor nem ismernénk meg egymást? Nem is tudnánk, hogy kik vagyunk? - lecsuktam a szemeimet, és eszembe jutott, hogy igazából elég furcsán jöttük össze. - De ahogy összejöttük, az egy kicsit furi. - idegesen nevettem, majd elpirultam.</span><br />
- Az is szerintem csak <i>dzsíszusz</i> kívánsága, hogy megtörténjen. - mögém pattan, majd a derekamnál foga átölelt, viszont a kamerát óvatosan letette, mielőtt az ölelése következett volna. Most a tarkómat puszilta meg, amitől szó szerint kirázott a hideg.<br />
- Tae! - halkan felordítottam, mert aztán a hátamat puszilta, és közben a kezei egészen a combomig csúsztak. - Tae, ez már...!<br />
- Hiszen élvezed nem? - lehúzta a vállamnál egy kicsit a pulcsimat, majd megharapott.<br />
- T-tae, anya is itt van a házban, ezt nem szaba- kya! - Tae kezei a combomat simogatták, s a leheletét éreztem a fülem mellett.<br />
- Hadd adjak egy csókot, Jae.<br />
Lehajtottam a fejemet, de nem bírtam ki, hogy ne adjak neki egy csókot. Felé fordítottam a fejemet, majd az ajkaink egymáshoz értek, és elkezdtünk csókolózni. Hevesen csókolóztunk, nehezen választottuk el egymástól az ajkainkat. Néha még szünetet se hagytunk. Egyszer csak Tae elengedte a számat, majd felállt, s az ajtóhoz ment. Bezárta az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tae, nem lehet! - elpirultam, és már előre járt a gondolatom, hogy mi lesz itt. - Hiszen anya is itt van, és lehet hallani-<br />
Megfogta a karomat, felhúzott, majd csak pár lépést tettünk az ágyunkhoz, és az ágyra dobott. Pontosan fölöttem volt Tae.<br />
- Tae, félek, hogy mi lesz... - Tae megint elkezdte a nyakamat puszilni, én meg annyira féltem, hogy csak remegni tudtam, és vicsorítani. Nem akartam, hogy egy darab perverz hang se jöjjön ki belőlem.<br />
- Nem kell félni, mert én vagyok az. - mosolygott, majd felültetett, és levette rólam a pulcsimat, és alattam nem volt semmi más csak egy melltartó. - Váó.<br />
- Ne legyél ilyen perverz! - megcsaptam a fejét, de őt nem zavarta. Máris egy csókot nyomott pontosan a melltartó fölött, és lenyomott az ágyra.<br />
Elkezdte simogatni a csípőmet, én meg kipirulva, és remegve figyeltem, ahogy Tae a melltartóm fölött puszil össze-vissza. Mindkét kezemmel be volt fogva a szám, mert tényleg nem akartam, hogy hallatszódjon.<br />
Az egyik keze már a combomat kezdte el simogatni, de hamar megállt. Felült, majd levette magáról a pólóját, és látszódott a kockahasa. Újra rám mászott, de most a számnál csókolt meg először. A kezei megfogták az én kezeimet, majd összekulcsoltunk. A csók után rám nézett, és ő is elpirult.<br />
- Remélem későn lesz majd kész az étel.<br />
- Azért annyira ne reméld. - halkan nevettem. - Tae, szeretlek. Nem hagynálak el soha.<br />
- Én se téged. - kicsit perverzen mosolygott. Megakart csókolni, de hirtelen a kilincs hangosan, elkezdett rázkódni.<br />
Jesszus, anya!<br />
- Bezártátok magatokat?! - anya hangja nem ideges volt, hanem inkább boldog. - Ujujjujj, vajon mi történik ott?<br />
- Anya! - felordítottam, majd lelöktem magamról Tae-t, aki végül a földön hevert. - Ú, bocsi! - gyorsan lepattantam, és Tae-hoz leguggoltam. - Jól vagy?<br />
- Igen, nincs baj. - megrázta a fejét, és boldogan rám mosolygott.<br />
- Öm, Bocchan? - anya kopogott, és híva Tae-t. - Tudnál segíteni egy kicsit a kacsánál? Kb. negyed óra, nem kell több.<br />
- Igenis. - Tae felállt, majd az ágyamhoz hajolt, és levette az ágyamról a pulcsimat, majd nekem adta, és ezek után felvette a pólóját. - Megyek!<br />
Az ajtóhoz ment, majd a kulccsal kinyitotta az ajtót. Én gyorsan felvettem a pulcsimat, és törökülésbe ültem a földön. Idegesen mosolyogtam, nem is tudtam még felfogni, hogy mi történt az elmúlt percekben. Tae kiment az ajtón, és becsukta maga mögött.<br />
Hátradőltem, és a fejemet fogva, és paradicsomfejjel rázogattam magam össze-vissza. Mekkora hülye vagyok már? Még csak 17 éves vagyok! És már <i>azt</i> akartam csinálni, ráadásul Tae-vel! A büdös élet, hogy én milyen hülye vagyok... Mondjuk, egy kicsit tényleg örülnöm kellene, mert legalább Tae lett volna az első, és nem más.<br />
Hallottam, hogy rezeg valami. Gyorsan felültem, és körbenézegettem a szobámban. Majd észrevettem, hogy Tae telefonja csörög, ami az asztalon van. Nyeltem egyet, és kicsit remegve felálltam. Odamentem az asztalomhoz, és megfogtam Tae telefonját, és kiguvadt szemekkel a képernyőre néztem. Láttam, hogy egy profilkép jelenet meg, ahol egy lány melltartóban volt, s egy rövidnadrágban ragyogott. Szőke, rövid haja volt. Egy macskafül volt rajta. A nevét nem tudtam meg, mert csak az volt odaírva a kép alá, hogy: <i>♥ </i><br />
Megijedtem, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Többféle gondolat is furcsálkodott bennem. Mi van, ha Tae átvert-<br />
Nem, nem. Az nem lehet. Ő nem olyan fiú.<br />
Mégis kíváncsi voltam, hogy ki lehet ez a lány, meg, hogy Tae milyen kapcsolatban van vele. Most hangosan nyeltem egyet, végül rányomtam a telefonképernyőn lévő zöld gombra, és a fülemhez raktam a telefont:<br />
- Hello?<br />
- Ó, sziamia! Miaú~ - megszólalt egy nálam mélyebb hang, és boldogan nevetett. - Áhh, TaeTae. Folyton rólad álmodok meg az érintésedről... Mikor jössz? Már egy órája várok rád, hol vagy cica? Megígérted, hogy ma már nem leszünk szüzek, és én úgy felkészültem. Gyere hamar, várok rád! Pussz, pussz!<br />
- Szóval Tae ilyen kapcsolatban van. - mérgesen, és elkeseredetten a telefonba szóltam.<br />
A szemeim már könnyben voltak. Nem tudtam visszatartani a sírást, ezért dühösen a telefonba szóltam:<br />
- Te is halj meg, ringyó! - kinyomtam a telefont, nem is akartam már hallani, amit a lány mond.<br />
Sírva, már talán bőgve leguggoltam, és a telefon kiesett a kezemből. A kezemet a szám elé raktam, és bőgve a földet bámultam. Felálltam, a telefont a kezembe vettem, és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam, amilyen erősen tudtam, hogy anya felfigyeljen azzal a paraszttal együtt. A konyhába mentem, majd látom, hogy Tae felfigyelt, és ijedve rám nézett.<br />
- Jae! Mi történt-<br />
És egy csattanás volt. Felpofoztam Tae-t.<br />
- Azonnal takarodj a házunkból, Tae! - bőgve elkezdtem rángatni kifelé Tae-t, aki elég nehezen tudott ellenállni.<br />
- M-mi történt?! - anya közénk akart állni, de nem hagytam egykönnyen. - Drágám, nyugodj le!<br />
- Nem akarlak többet látni, soha! - Tae-ra ordítottam, és már az ajtónál voltunk, így egyből kitudtam őt lökni. - Menj innen, és élvezd az életed azzal a szőke ribivel! - a kezébe nyomtam a telefonját.<br />
- Jae, megmagyarázom! - Tae kérlelve visszaakart jönni, de nem engedtem. - Kérlek!<br />
- Nem! - és egy ajtócsattanás.<br />
Kizártam a házból Tae-t. Egyszerűen, megszakadt.<br />
Bőgve, az ajtón lekúszva leguggoltam, majd éreztem, hogy az anyukám átölel engem, és talán ő is sírt egy kicsit.<br />
Cho Jae Hwa. Ez vagyok én. Ennél a történetnél 17 éves voltam. Mára már egy érett lány lettem, aki 25 éves. 8 éve eltelt. És azóta nem láttam soha Tae-t.<br />
<br /></div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-1571200302519321119.post-78444923224644038662017-07-19T02:46:00.000-07:002017-07-22T03:50:38.600-07:00✧Annyeonghaseyo!!✧<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: small;">Szia!</span></i><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW4BBuP1UaN5yD-HKPix_TP4heQ8ogkcKeBE8QnX51FJAhjZc5OxMsBlUbYWlOxlOWYdtTBEn7J56WcyoDbkzeaDd1Nl1-dYwEGinnE4XjE9Lyt1OKJxvngKfSj9ut50JxYEV8cIgg0vnD/s1600/hello.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="260" data-original-width="540" height="154" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW4BBuP1UaN5yD-HKPix_TP4heQ8ogkcKeBE8QnX51FJAhjZc5OxMsBlUbYWlOxlOWYdtTBEn7J56WcyoDbkzeaDd1Nl1-dYwEGinnE4XjE9Lyt1OKJxvngKfSj9ut50JxYEV8cIgg0vnD/s320/hello.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Song: GOT7 - Never Ever</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Sok szeretettel üdvözöllek e blogon, amit a saját kezeimmel (sőt, ujjaimmal) csináltam! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">A nevem Kim Lee, és pontosabban blogírással foglalkozok. Szabadidőmben rajzolok, olvasok, szerkesztek, <i>Instagram</i>-ozok, <i>énekelek</i>, és természetesen a barátaimmal szoktam eltölteni ezeket az időket. Igen, még suliba járok. De kitudja, hogy hány éves vagyok? Sokan néha idősebbnek néznek, ha látnak rólam egy fotót, vagy ahogy írok. De, aki ügyes meg nem olyan hülye, az szerintem könnyen kitalálhatja, hogy hány éves is vagyok pontosan. </span><br />
<span style="font-size: small;">Ha kíváncsi vagy <i>rám</i>, akkor a többit elolvashatod az "<i>Íróleány</i>" oldalmodulban! </span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Akkor hát. Ez a blog azért jött létre, hogy megosszam veletek a történetemet, amit majd lehetőleg itt olvashatsz el. Még nem tudom, hogy a fejezetek mikor érkeznek meg, de igyekszem a lehetőleg leggyorsabban meghozni. Viszont, egy baj van velem és az írásommal. Néha elsietem, vagy rohadt sokat írok. Viszont, az az egy jó, hogy értelmesen írok, lehet érteni. Igen, nem viszem rövidre a fejezetet. Sőt, olyan hosszúra, hogy még talán két napot is rá kell szánnod az elolvasására. Nem szeretek két részre bontani a fejezeteket, nekem az nem megszokás. Inkább egybe írom. Számomra az a jó. De esetleg, ha nektek majd sok lesz, akkor szóljatok, és megoldom a problémát.</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">A blognak nem szántam fülszöveget írni, hanem egy kis rövid <i>üzenetféleséget</i> írtam le, amit el is tudsz olvasni a blog első moduljában, aminek a neve "<i>About</i>". Azt az egyet nem szeretném hosszúra vinni (lol). Érthetően írtam le, szerintem. </span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;"><br /></span>A blog kinézete talán egy nagyon kicsit jó a történethez, de nem annyira. Nem találtam más milyet. remélem azért ez megfelelő nektek :)<br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Na, drágáim. (Lol máris így hívlak titeket.) Az üdvözletem ennyi lenne, szerintem. Tudom, kicsit tovább vittem, mint ahogy gondoltam, de ezeket mindenképp leakartam írni, mielőtt félreértenél valamit.</span><br />
<span style="font-size: small;">További jó nézelődést kívánok a blogomon! Hamarosan fog érkezni a prológus!</span><br />
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: small;"><i>Kim Lee</i></span></div>
</div>
Kim Leehttp://www.blogger.com/profile/11092844085932847034noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072